A Fidesz külpolitikája és a Venezuelai kapcsolatok zűrzavara
2023. november 10-én Szijjártó Péter, Magyarország külügyminisztere, Venezuelába látogatott, ahol Nicolás Maduroval közösen fényképezkedett. Ez a mosolygós kép világosan illusztrálja, mit gondol a Fidesz a külpolitikájáról, amely mára a megalkuvás és a gyakori irányváltások jellemzik.
A látogatás történelmi jelentőséggel bír, hiszen 31 év után először járt magyar külügyi delegáció a dél-amerikai országban. Szijjártó szerint a látogatásra „a nemzetközi környezet változása miatt” volt szükség. A találkozón Maduro mellett az olajipari miniszterrel és a külügyminiszterrel is egyeztetett, és egy kétoldalú megállapodást is aláírtak, amely a két ország közötti együttműködést hivatott erősíteni.
Az események fényében azonban furcsa ellentmondások merülnek fel. Miközben Szijjártó korábban nagy reményeket fűzött Venezuela újraalapításához, a kormányoldalon Orbán Balázs és más politikai szereplők nyíltan bírálták az országot, mint elnyomó, diktatórikus rendszert. Ez a váltás azt jelzi, hogy a Fidesz külpolitikai stratégiája inkább opportunista, semmint koherens elképzeléseken alapul.
Gazdasági érdekek vagy politikai szolidaritás?
Az eddig megvalósult venezuelai kapcsolatok túlnyomó része gazdasági érdekekhez köthető. Szijjártó látogatása alatt a magyar külügyminisztérium hangsúlyozta Venezuelának a kőolaj- és földgázkészletei iránti érdeklődést. A Mol és az MVM képviselői is részt vettek a tárgyalásokon, hogy egyeztessék a venezolai gázbehozatali lehetőségeket.
Azonban a valóságban a két ország közötti kereskedelem minimális, mindössze néhány tízmillió forint értékben bonyolódtak le tranzakciók, amelyek között sem kereskedelmi, sem energetikai jellegű megállapodások nem születtek. A közlemények és posztok egyértelműen hirdették, hogy Venezuela Magyarország szövetségeseként van jelen, miközben az uniós állásfoglalásokban Magyarország többször is egyedülálló módon távol maradt a venezuelai politikai események kritikájától.
A politikai játékok hálójában
Orbán Balázs Facebook-posztjaiban nyíltan árnyalta a viszonyt, ami rávilágít arra, hogy a Fidesz külpolitikája nemcsak a gazdasági érdekeket, hanem a politikai túlélés szempontjait is figyelembe veszi. Amikor Venezuela helyzete válságosabbá vált, a magyar kormány hirtelen a humanitárius segítségnyújtás irányába mozdult el, ezzel tacit módon elismerve Maduro elnyomó rendszerének veszélyeit.
Maduro helyzete 2024-re sokkal bonyolultabbá vált, amikor az Egyesült Államok ismét szankciókat hirdetett meg, valamint a venezuelai legfelsőbb bíróság döntései is újabb konfliktusokat szültek. Szijjártó a látogatását követően semmiféle világos állásfoglalást nem tett közzé a jövőbeni együttműködésről, ezt az elfogadhatatlan szituációt pedig csak súlyosbította az, hogy a Magyarország és Venezuela közötti titkos megállapodás részletei továbbra is elzárva maradtak a nyilvánosság elől.
Etikai iránytű nélkül
A Fidesz külpolitikájának alakulása világszerte megkérdőjelezhető. A nemzetközi közvélemény előtt a kereszténydemokrata kormány pozíciója immár hitelességet is sebezhetővé teszi, hiszen amit Szijjártó Péterék kínálnak, az nem más, mint opportunista túlélőstratégia, amelybeli erkölcsi iránytű már régóta hiányzik.
Az Orbán-kormány viszonyulása Venezuelához világosan mutatja, hogy a kormány politikai céljait, gazdasági érdekeit még az elnyomó rezsimek képviselőivel való együttműködés során is hajlandó előtérbe helyezni. Miközben Szijjártó korábban Madurónak mosolygott, mára már elérkezett az idő, hogy a kormány átgondolja a külföldi kapcsolatait és hitét az erkölcsi és értékalapúságra épülő együttműködésben.
Forrás: telex.hu/belfold/2026/01/06/venezuela-magyar-kulugy-szijjarto-peter-2023-caracas-maduro-1
