Feltáruló tragédia a víz mélyén: Helen Garner: A fájdalom háza
2005. szeptember 4-én, az ausztrál apák napján, Robert Farquharson és három gyermeke tragikus útra indultak, amely az életükbe került. Az apának, aki a kisfiúk édesanyjával, Cindy Gambinóval korábban külön költözött, a gyerekek – a tízéves Jai, a hétéves Tyler és a kétéves Bailey – autója letért az útról és a vízbe csapódott. Míg az apa ki tudott úszni, a gyermekek megfulladtak, ami az események körüli kérdéseket továbbra is élesben tartotta: vajon kegyetlen bosszú vagy véletlen baleset történt?
Helen Garner, a neves író, megszállottként követte a nyilvános tárgyalásokat, barátja lányával. A bírósági dráma részévé vált, amikor az esküdtek testbeszédét, mimikáját és intonációját figyelte, rögzítve a tárgyalás legmeghatározóbb pillanatait. A per során megismerkedett a gyerekek nagyszüleivel, és konfrontálódott Farquharson ügyvédjével, hogy feltegye a legkényesebb kérdéseket az ártatlanság és bűnösség megítélésével kapcsolatban.
A kutató-mentő akció drámája
Aznap este Rebecca Caskey, a Kutató-Mentő Osztag tagja, elég bátornak bizonyult ahhoz, hogy lemerüljön a vízbe. A víz sötét és hideg volt, és míg a hatalmas búvárórát viselte, Caskey a tó fenekén kutatott. Néhány órával a baleset után, a búvár az autó aljára bukkant, és egyszerűen, de kifejezően cselekedett: érintette a vizes jármű testét, amely a vízben állt. A szakszerű eljárás során az autót higgadtan kellett kiemelni, annak ellenére, hogy tragikus felfedezéseket tettek.
Az autót, amely huszonnyolc méterre a parttól, hét és fél méter mélyen állt, a kutató mentőcsapat sikeresen kiemelte. A hosszan tartó keresés után a kutatás eredményeként kiderült, hogy három gyerek holttestét találták az autóban. A gyerekek, a tenyerében tartott kicsi fejjel, emlékezetesen álltak Caskey előtt, akinek bátorsága mindenki tiszteletét kivívta.
Tények és következmények
A hatóságok feljegyezték a tájékoztató részleteket az autóból, amelyben a gyerekek feküdtek: Jai arccal lefelé, Tyler a hátsó ülésen, míg Bailey a gyerekülésben. A rendőrségi vizsgálat során feltárt részletek között szerepelt, hogy a kulcs a gyújtáskapcsolóban volt, a biztonsági övek ki voltak csatolva, és az ablakok fel voltak húzva. Mindez arra utalt, hogy a baleset körülményei rendkívül gyanúsak.
Az orvosi vizsgálatok során vagy az elhunyt gyermekek körülményei közt bátran állítható, hogy nem mutattak ki alkoholt, drogot vagy egyéb mérgező anyagot a szervezetükben. Az orvosszakértői szakvélemény több horzsolást talált, de ezeknek kapcsán nem volt egyértelmű, hogy ezek a baleset következményei vagy a játék során keletkeztek. A tények alapján a jövőben ezek a gyerekek emléke örökre megmarad, míg a tragédia körüli kérdések válaszra várnak.
Az ítélet és az érzelmek hulláma
A bírósági tárgyalás végén az esküdtek arcán a fáradtság és szomorúság jelei vették át a hatalmat. Ahogy az ügy lassan befejeződött, a hallgatóságban a gyászolás hangjai hallatszottak. Helen Garner mindezt végigkísérte, a szavakkal feldolgozva a traumatizáló élményeket. A történet kiterjedt, és a bírósági eljárás során újra meg újra megélték a baleset tragédiáját.
Egy nap a bíróságon egy esküdt a fiúk szüleiként köszöntötte a túlsó oldalon ülőket. Ekkor vált világossá, hogy a történet nem csupán az igazságra, hanem az emberi kapcsolatokra, a történetek fonalaira is rávilágít. A gondolat, hogy a három kisfiú története vízi lényekként él tovább, mélyen benne marad mindazokban, akik részesei voltak ennek a tragédiának.
