Az ENSZ Afrika pontosabb ábrázolásáért szavazott
Évszázadok óta torz képet látunk a világról az iskolai atlaszok és napjainkban a digitális térképszolgáltatások miatt. Gerardus Mercator 16. századi világtérképe a hajózás igényeit szolgálta, ám a kontinensek és országok valódi mérete és alakja jelentősen eltér attól, amit a közismert térképen látunk. Az ENSZ nemrégiben megszavazta, hogy a világ térjen át egy olyan ábrázolásra, amely Afrika méretét a korábbinál pontosabban tükrözi.
A Mercator-féle térkép ellen lobbizó csoport vezetője Togo volt. Indoklásuk szerint az aránytalan kartográfiai ábrázolások tartós kognitív, oktatási, kulturális, geopolitikai és társadalmi-gazdasági hatással bírnak, és hozzájárulnak ahhoz, hogy Afrika és más régiók érzékelt mérete drasztikusan csökkenjen a globális tudatban.
A gömb síkban való ábrázolása szükségszerűen torzít
A térképkészítőknek nincs lehetőségük olyan atlaszt készíteni, amely tökéletesen leképezné a valóságot, mivel a gömb alakúnak tekintett Földet síkban kell kiteríteniük, ami veszteségek nélkül lehetetlen. A kartográfusok csak rossz megoldások közül választhatnak, és a céljuktól függően döntenek a különböző vetületek között. A vetítés során vagy az alakok, vagy a méretek, vagy a távolságok, vagy az irányok torzulnak, így minden térkép valamilyen kompromisszum eredménye.
Mercator az 1569-es térképénél a szögeket és az irányokat tartotta meg, ami a nagy földrajzi felfedezések korában a navigációhoz tökéletesen megfelelt. A Mercator-térkép szögtartó, hátránya viszont éppen ebből ered: minél távolabb van egy szárazföld az Egyenlítőtől, annál torzítottabb a mérete. Grönland nagyjából akkorának látszik, mint Afrika, pedig utóbbi valójában 14-szer nagyobb. Európa is akkorának tűnik, mint Dél-Amerika, pedig az utóbbi nagyobb. Kanada és Oroszország is hatalmasnak tűnik, bár valóban nagy területű országokról van szó.
Területtartó vetületek és a Robinson-vetület
A Mercator-vetületen kívül többtucatnyi másik létezik. A területi egyenlőtlenségek feloldására korábban leggyakrabban a Gall–Peters-vetület került elő, amelynek első változata 1855-ben készült el, de az 1970-es években Arno Peters munkájának köszönhetően lett igazán ismert. Ennél a hosszúsági és szélességi körök egyenesként tűnnek fel, a területek egymáshoz képest arányosak, a legtöbb alakzat viszont torzult.
Sipos György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földrajz- és Földtudományi Intézetének tanszékvezetője szerint oktatási szempontból is jobban alkalmazhatók a területtartó vetületek, mivel egy sivatagi terület, egy trópusi erdőöv vagy egy nagyobb vízgyűjtő összehasonlításakor fontos, hogy a hallgatók valódi területi arányokat lássanak.
A szakma egy időben az 1963-ban megalkotott Robinson-vetületet tartotta a legelfogadhatóbb változatnak a világ ábrázolására, még ha ez nem is ragaszkodott sem a területi arányosságokhoz, sem a szögtartáshoz. A legnagyobb torzítás a sarkoknál van rajta.
A Winkel-féle hármas vetület és az Equal Earth
Földrajzórákon kifüggesztett térképeken lehet találkozni Winkel hármas vetületével is. Ennél a hosszúsági köröket nem egyenesként, hanem körívként ábrázolják, és szakít azzal a hagyománnyal, hogy a szélességi körök egyenesek. Az 1921-ben készült vetületnek a legkisebb az átlagos torzultsága, a nevében a hármas arra utal, hogy a területek, a szögek és a hosszak torzulása is minimális. Az amerikai National Geographic Society is ezt tartja a lehető legjobb kompromisszumnak és a legpontosabb vetületnek.
Az Afrikai Unió felkérésére szakértők 2018-ban egy új vetületet készítettek el, amely az Equal Earth nevet kapta. Ez Robinson módszeréből merít, és a Gall–Peters-vetület pontosításaként is értelmezhető, mivel utóbbinál a sarkok felé már nem voltak arányosak a területek. Az Equal Earth sem tökéletes, a szögeket és az irányokat ez is torzítja, de az ENSZ ennek a vetületnek a használatát javasolta a világnak. A döntés nem kötelező érvényű, és nem is várható, hogy gyorsan kikopna a Mercator-vetület.
A térképek és a kontinensek elhelyezése is manipulálhat
Bár papír térképeket egyre ritkábban veszünk elő, az interaktív térképszolgáltatások legtöbbje is a Mercator-vetületen alapul. A térképek nemcsak a torzításaikkal lehetnek manipulatívak, hanem azzal is, hogy hogyan és hová helyezik el a kontinenseket. A Mercator-féle térképek azt sugallják, hogy Európa a világ közepe. Időnként feltűnnek olyan térképek, amelyeken Kína van középen. 1979-ben a 21 éves Stuart McArthur feje tetejére állította a világot, a térképek tetejére a déli pólus került, és Ausztrália, valamint Dél-Amerika is a figyelem középpontjába került. McArthur munkájának az univerzális korrekciós világtérkép nevet adta, és azzal a konvencióval próbált szembeszállni, miszerint az északi elhelyezkedésű országoknak és szárazföldeknek magasabb a presztízsük.
