Kétszáznál is több fa nőtt magokból az egykori parkolóban, a helyére most szálloda épül
Hét évvel ezelőtt az Auróra és a Bérkocsis utca sarkán egy murvás parkoló helyén alakítottak ki erdőkertet, amely az elmúlt években szinte önfenntartó zöldterületté, zseberdővé vált. Az Auróra Klímakert szeptember végén bezárt, a helyére szálloda épül.
Mark Richards, az egyik legrégebbi önkéntes elmondta, már a kezdetekkor tudták, hogy nem az övék a terület, ezért nincs garancia arra, meddig maradhatnak. Az viszont meglepte őket, hogy sem a városnak, sem a kerületnek nincs módja egy ilyen projekt védelmére.
A kert önkéntesei nem előre megírt, szigorú kertművelési terv mentén haladtak. A komposztjuknak köszönhetően hoztak létre erdőkertet a nyolcadik kerület közepén, a permakultúra elveit és több regeneratív agrár-erdészeti technikát alkalmazva. Az egészet egyetlen rendszerként kezelték, ezért nincsenek benne elkülönített parcellák.
Mark Richards szerint a természettel dolgoznak, nem azzal a szemlélettel, hogy a kertet gondozni és védeni kell, mint egy gyereket. A természet igényeit helyezik az előtérbe.
A területen több mint százféle növényt, négyszázféle ízeltlábút, gombát és állatot észleltek és azonosítottak. A hetedik évre a rendszer telítetté vált, az évek során több mint kétszáz kisebb-nagyobb fa nőtt ki a földből, köztük barackfák, kis tölgyek és egy fekete nyár.
Pálinkási Réka, a kert másik legaktívabb önkéntese elmondta, az első években nem tudták, mi fog megmaradni, de a természet berobbant. Hozzátette, a kert helyén tervezett épület miatt a kertet szegélyező bálványfák sem lesznek életképesek.
A közösségi házzal együtt a klímakert is bérlemény volt. A külföldi tulajdonos 2025-ben döntött úgy, hogy értékesíti az építési területet, emiatt novemberben felmondott a Marom Klub Egyesületnek. Márciusban zárt be az Auróra, a klímakert haladékot kapott az építkezések kezdetéig. Egy fiatal magyar befektető három kis szállodát épít három józsefvárosi helyszínen, az egyik az Auróra és a kert helyén épül.
Mark Richards elmondta, amikor megjelent a hír a bezárásról, sokan jöttek be hozzájuk, sokan sírtak is. Úgy gondolták, fontos, hogy a városlakók lássák, mit veszítenek el.
A tartós nyári meleg és aszály ellenére a kert buja benyomást keltett, a három évvel korábbi állapotokhoz képest megnőttek a fák és összezáródott a lomkoronájuk. 2024-ben záródott össze a lombkorona, ezért az önkénteseknek már nem kellett locsolniuk. A szárazságtól és a hőhullámoktól szenvedett a növényzet, de nagyobb fát nem veszítettek el, egy fekete nyárfa 14 méterre nőtt. A hőségben valamelyest locsolniuk kellett, így a locsolóvíz gyűjtése nagyobb hangsúlyt kapott.
A kertben többek között eperfa, barack, szőlő, füge, egres és fehér ribizli termett. Az önkéntesek részt vettek egy Communities for Climate nevű uniós pályázaton, ahol az első ötven pályázó közé, majd a támogatott nyolc projekt közé is beválasztották őket. Tanulmányúton egy harmincéves permakultúrás kertet néztek meg Ausztriában, emellett talajműveltségi napokat rendeztek újonnan alakult közösségi kertek számára, és nyertek egy biztosító Klímabarat Kert pályázatán is.
Nyáron az Artivista Network-kel közösen kiállítást rendeztek a Cities Not Saunas európai eseménysorozatban, amelyhez termálképeket készítettek a kertről és a környező zöldterületekről. A részvételiségen alapuló erdőkert közösségépítő ereje is megerősödött, egyre több önkéntesük lett. Ismernek olyat is, aki a zseberdő miatt vásárolt ingatlant az utcában, és többen az árnyas, hűvösebb klíma mellett közösséget is keresnek itt.
Mark Richards ottjártukkor épp a hulladékokból épülő kis tavat mutatta, amelyet annak ellenére lelkesen épített, hogy tudta, talán egy nappal az elkészülte után bontják majd le. Szeptember utolsó hétvégéjén a harmadik Zseberdő Fesztivállal ünnepelték a kert hetedik születésnapját, ami egyben a lebontás kezdete is volt.
Az önkéntesek szerint fontos a tudásmegosztás. Pálinkási Réka elmondta, egyszerűen csak meg kell nyitni a magok előtt az adott területet, ami sokkal olcsóbb a hagyományos módszereknél. Főleg magról nőtt fáik vannak, amelyek életképesebbek, van főgyökerük és elérik a talajvizet.
Szeptember 30-án át kellett adni a bérleményt. A kész komposztot, növényeket és eszközöket a környező közösségeknek adományozták, egy részüket maguk is elvitték, de nem tudják, hova teszik majd őket. Mark Richards elmondta, valamennyire befejezte a tavat, ennek örül, de nem volt jó érzés otthagyni a fákat. A nagyobb fák a kertben maradtak.
A kapura lakat került, a klímakert ezzel vélhetően végleg bezárt, civilek ugyanakkor október végére tiltakozó akciót szerveznek a kert elé. Pálinkási Réka és Mark Richards a felhalmozott tudással és tapasztalattal szívesen folytatnák máshol. Pálinkási Réka szerint a tapasztalat megmarad, folytatni akarják, de most már évtizedekre szeretnének egy területet. Mark Richards hozzátette, ha megjelenik egy vadgesztenyefa, akkor 250 éves szerződésre lesz szükségük.
