A Skye-sziget a világ egyik legcudarabb zuga tud lenni, mégis túrázók tízezreit vonzza
A Skye Trail Skócia egyik vad és látványos hosszú távú túraútvonala. 128 kilométeren és hét szakaszon át vezet jelzések és néha egyértelmű ösvények nélkül, észak–déli irányban a drámai Skye-szigeten. Kiszámíthatatlan viharok, mocsaras terep és csúszós ösvények teszik próbára az erre túrázókat.
A sziget megközelítése több szakaszban történt: repülés Edinburghba, majd busz Inverness felé, ahol kempinggázt vásároltak, végül vonat Kyle of Lochalshba. Az este folyamán buszra szálltak, és a Skye hídon át érkeztek meg Portreebe. A part menti ösvényen fél órát gyalogoltak, majd egy legelőnél, szemerkélő esőben verték fel az első táborhelyüket.
Reggelre elállt az eső. Izzasztó párában gyalogoltak vissza Portreebe ellátmányért és vízért, majd egy órás buszút következett szűk, javarészt egysávos kacskaringókon Rubha Hunish felé, a sziget északi részére. A járat fokozatosan ürült, végül ketten szálltak le a Skye Trail kezdeténél.
Az első szakasz friss, élénkzöld fűvel borított tájon vezetett, ahol birkák legeltek. A tengeri szakadék tetején elhaladtak a Lighthouse nevű bothy mellett, amely kívülről szerény, belülről stílusos menedék. Az első napra a 13 kilométeres nyitószakasz mellett a Trotternish-gerinc első harmadát is tervezték.
A Ridge mintegy 30 kilométer hosszan választja ketté a szigetet, bazaltplatók és tengerre néző sziklafalak peremén halad, ikonikus földcsuszamlásos formációkat érintve. A gerinc teljesen nyitott, 500-600 méteres magasságban fut, így az Atlanti-óceán felől érkező viharok ellen nincs védelem. Extrém széllökések, hiányzó ösvények és hirtelen leereszkedő köd nehezítik a navigációt.
Ebédre Flodigarrybe értek. Utána vízfeltöltés következett, majd elindultak a fokozatosan emelkedő gerinc felé. A Quiraing sziklaképződményen oldalazva egyre több részlet tárult fel, majd az autóút átlépése után hamar magukra maradtak. A nap felhők mögé bújt, a szél erősödött. Egy fennsíkos részen találtak táborozásra alkalmas pontot, a sátor felállítása erős szélben fegyelmezett csapatmunkát igényelt.
Reggel gyorsan szedték a sátrat. Nem esett, csak fújt, de egy óra múlva már vízszintes eső áztatta az arcukat. Több fel-le kaptatás várt rájuk a gerinc csúcsain át, bal oldalon szakadékkal. A látótávolság csökkent, az oldalszél erős ellentartást igényelt. Pihenőket nem tartottak, mert ülni vagy állni sem volt pihentető. Végül ereszkedni kezdtek az Old Man of Storr felé, ahol szélcsendben ettek, vizet szűrtek egy forrásból, majd lesétáltak a sziget legnépszerűbb látványosságához.
Másnap úgy döntöttek, a harmadik szakaszt külön teljesítik. A párom Portreebe buszozott, én egy 14 kilométeres menetnek indultam neki esőben-szélben. A fennsíkon bokáig érő vízben gázoltam, majd Portree közelében fényfátyol vetült az öbölre. A városban skót füstölthal-levessel és feltöltött powerbankokkal vártak. Fish & chips és két helyi whisky következett, majd elindultak a negyedik etapnak.
Az útvonal vizes tengeröbölben indult, majd aszfaltos kilométerek következtek, legelők sorával. A kistermelőket croftereknek hívják, akik évente néhányszor terelőkutyákkal járják be a hegyeket. A braes-i csata emléktáblája mellett elhaladva az 1882-es zendülést idézték fel, amelyet az utolsó brit földön vívott csataként emlegetnek. A Sligachan-öböl keleti csücskénél táboroztak le.
Hajnalban indultak tovább a Glen Sligachan-völgyben, kétoldalt a Cuillin hegyeivel. Egy ötperces napsütéses periódusban fürödtek egy hegyi patak medencéjében, majd ismét eleredt az eső. A Camasunary-öböl faháza száraz kényelmet nyújtott a folyamatosan bővülő vendéglétszámnak. Négyen voltak érkezéskor, estére húszan. Egy hegyi vezető azt kérte, ne menjenek a part felé abban az időben, és a „Bad Step” szakaszt mindenképp kerüljék el.
A hatodik reggelen még mindig szakadt az eső. A hegy felé vették az irányt, és lassan szelídült az időjárás. Torrin előtt az öbölben birkák és tehenek legelésztek. Egy kávézóban helyben sütött scone-t ettek, majd felverték a sátrat. Másnap végre eső nélkül ébredtek. Tőzegkitermelés nyomait látták a tájban, majd szürke sziklák lábánál fordultak le a tenger felé. Egy kőfalak között fekvő völgyben ebédeltek, végül Broadfordba érkeztek, a Skye Trail utolsó állomására. Fish & chipset ettek a parton, egy pubban koccintottak, majd az utolsó éjszakát eső és szél nélkül töltötték.
Gyakran kérdezik, milyen volt a Skye Trail. A válasz: paradicsomi és kietlen, édes és mostoha, barátságos és gyilkos. Ilyen a Skye-sziget. Kétarcú, mint a görög színházi maszk. Komédiák és tragédiák színhelye.
