Az Apple nagyon igyekezett, de nem lehet minden évben mobilkamera-forradalmat csinálni
Az iPhone 18 Pro Max tesztje során bebizonyosodott, hogy az Apple idei csúcstelefonja elsősorban evolúciós, nem pedig forradalmi fejlesztéseket hozott. A készülék gyorsabb, üzemideje hosszabb, kamerája pedig egy igazi újdonsággal, változtatható rekesszel érkezett – ám a mindennapi használat során ezek a fejlesztések kevésbé tűnnek drámainak, mint ahogyan azt a marketing sugallja.
Az új A20 Pro csip a feladattól függően 20-40 százalékkal gyorsabb az elődjénél, a jobb hűtésnek köszönhetően pedig tartós terhelés alatt is tovább képes fenntartani ezt a teljesítményt. Ez játékoknál, videóvágásnál vagy helyben futó MI-modelleknél lehet előny, a hétköznapi használat során azonban alig észrevehető a különbség. Az üzemidő növelése már kézzelfoghatóbb javulás, igaz, ennek ára a súly: a nagyobb akkumulátor és az erősebb hűtés miatt a készülék 249 grammot nyom, 18 grammal többet a elődjénél.
A váz strapabírása viszont nem javult: az alumíniumtest továbbra is hajlamos a sérülésekre és a festés kopására, a tesztidőszakban komolyabb igénybevétel nélkül is több sérülést szenvedett a telefon. Az új bordó szín gyönyörű, de az üveghátlap erősen vonzza az ujjlenyomatokat, így a tok használata gyakorlatilag elkerülhetetlen.
A kamera terén a fő újdonság a 48 megapixeles főobjektív f/1,48 és f/4 közötti, négy állásban változtatható rekessze. Ez valódi fizikai állítási lehetőséget jelent, nem csupán szoftveres utómunka. A változtatható rekesz azonban nem új keletű a mobilpiacon: a Motorola már 2008-ban bemutatta a kétállásos megoldást, a Nokia N86 három állással követte, később pedig a Samsung, a Huawei és a Xiaomi is kínált hasonló rendszereket. Az Apple most először építette be ezt a technológiát egy iPhone-ba.
A gyakorlatban a változtatható rekesz közelebbi témáknál, portréknál vagy tárgyfotóknál érezteti igazán a hatását, távolabbi témáknál a mélységélesség eleve nagy, így az eltérés alig észrevehető. Az f/1,48-as rekesz rossz fényviszonyok között több fényt enged a szenzorra, ami rövidebb expozíciót és alacsonyabb érzékenységet tesz lehetővé, ám a gyakorlatban ez sem hozott drámai ugrást a korábbi generációkhoz képest.
A főkamera szenzorának alapparaméterei a 14 Pro Max, az ultranagy látóé a 16 Pro Max, a teleobjektívé pedig a 17 Pro Max óta lényegében változatlanok. A 18 Pro Max valóban új kamerahardvere csupán a főobjektív változtatható rekesze. A telekamera 48 megapixeles, 4-szeres modulja változatlanul került át a tavalyi modellből, a 8-szoros szenzorkivágásos megoldás pedig 12 megapixeles, „optikai minőségű” nézetet kínál.
Nappali fényben a főkamera remek fotókat készít: jó részletesség, természetes színek, kiváló dinamika és pontos, kissé meleg irányba billenő fehéregyensúly jellemzi. A 48 megapixeles felbontás valóban kihasználható, nem csupán specifikációs szám. Az ultranagy látó továbbra is a mobilos élmezőnybe tartozik, gyenge fényben azonban több konkurens csúcsmodell is megszorongatja.
Éjszakai felvételeknél a rendszer automatikusan éjszakai módra vált, ami 12 megapixeles végeredményt ad. A telekamera gyenge fényben is meglepően jól használható, bár a kisebb szenzor és a gyengébb fényerő korlátai ilyenkor már láthatók. Összességében az éjszakai teljesítmény továbbra is a topliga tetején van, és a 18 Pro Max az egyik leggördülékenyebb fotózási élményt nyújtja rossz fényviszonyok között is.
Az iPhone 18 Pro Max piszok jó telefon: szinte minden fontos területen jobb lett, gyorsabb, tovább bírja, fejlettebb a kamerája, többet tud az MI. A 18-as generáció mégis inkább erős érv amellett, hogy bőven elég lenne kétévente új csúcstelefont kapnunk az Apple-től. Aki négyéves 14 Prót használ, egyelőre biztosan nem fog váltani – és nemcsak telefont, hanem tokot is érdemes fontolóra venni.
