„Egy abúzus miatt a vágy és az undor összekapcsolódik bennem” – erős idézetek Karafiáth Orsolya interjújából
Karafiáth Orsolya költő, író, fordító és publicista tizenegy év kihagyás után jelentette meg új verseskötetét, a Sehogyse című gyűjteményt. A szerző legutóbbi rádiós beszélgetésében pályakezdéséről, az öregedéshez való viszonyáról és a hallgatás éveiről is beszélt.
Elmondása szerint indulásakor tudatosan készült, és már jóval a kötete megjelenése előtt évekig publikált meghatározó lapokban. „Nagyon büszke vagyok az indulásomra és arra is, hogy tudtam türelemmel várni, mert nekem már egy évvel előtte megvoltak a kiadói felkéréseim” – fogalmazott. Hozzátette: akkoriban másfajta nyilvánosság működött, nem volt közösségi média, a média pedig jóval több figyelmet fordított az induló szerzőkre.
A szerző hosszú ideig perspektívák nélkül élt, amit családi mintáival magyarázott. „Az apám révén, meg ahogy a családomban láttam, azt vettem észre, hogy a tervezések nem érnek semmit” – mondta. Hozzátette, hogy emiatt egyáltalán nem tervezett, mert nem tudta volna elviselni a kudarcot.
Karafiáth már huszonévesen is szeretett kitűnni bátor megjelenésével, és ötvenévesen is élvezi ezt a játékot, ugyanakkor az ötvenes nők megítéléséről már árnyaltabban gondolkodik. Felidézte, hogy fiatalon egy színházi rendezőnővel utazva kijelentette, negyven felett nem érdemes élni. „Ha én lettem volna annak a nőnek a helyében, akkor azt a kis hülye picsát fejbe rúgtam volna” – mondta utólag, hozzátéve, hogy korábban is ugyanilyen magabiztosan jelentett ki dolgokat.
Az új kötetben az öregedésnek és a test pusztulásának is több verset szentelt. „Mindig mások szemével nézzük magunkat” – fogalmazott, felidézve egy kapcsolatát, amelyben a másik fél leépítette, ő pedig átvette az illető perspektíváját.
Arra a kérdésre, miért nem publikált tizenegy évig, azt válaszolta: mély depresszióba zuhant, és nem látta értelmét az írásnak. Az Egymás könyve után úgy érezte, mindent elmondott, és nem akart kényszerből jelen lenni. „Az én egész idegrendszerem ráment a magánéletemre” – mondta.
A Sehogyse megszületése részben egy izraeli útnak köszönhető: tavaly télen egy hónapot töltött az országban, ahol izraeli nőkkel készített interjúkat egy színdarabhoz. A feszített légkörben olyan életörömöt talált, ami visszahozta az ihletet.
A kötet címe végül szerkesztője, Keresztury Tibor javaslata nyomán született meg. Karafiáth eredetileg az Izéke rosszul alszik címet szánta neki, ő azonban gyerekkönyvnek tűnő, modoros címnek tartotta, és a Sehogyse mellett döntöttek. „Lássuk be, hogy sehogyse megy ez a kurva élet” – idézte a szerkesztője szavait. A szerző szerint a cím akár mindenre rátehető címkeként is működik.
A kötet Hideg hisztéria című verse az agresszióról, az undorról és az orgazmus öröméről egyszerre beszél. Arra a kérdésre, miért kapcsolódik nála ilyen szorosan a vágy és az irtózás, egy gyermekkori abúzustörténetet idézett fel: hétéves korában családja egyik visszatérő vendége molesztálta, miközben bélyeggyűjteményével játszott. „Az egyszerre volt izgató és undorító is. Valószínűleg ebből az abúzustörténetből ered, hogy a vágy meg az undor ilyen szinten összekapcsolódik” – mondta.
Az ihletről úgy fogalmazott: a vers zsigerien jön belőle, és versírás közben valami olyan is dolgozik benne, amit nem ő irányít. „Valószínűleg nem minden hatást tudunk detektálni, és annyi minden ér minket, és akkor még ott vannak az imádott traumáink is” – tette hozzá.
