„Az egész város olyan, mint egy csatatér” – egy 15 éves lány levele a forradalom napjaiból
Az 1956-os forradalom eseményeit számtalan visszaemlékezés és történészi munka dolgozta fel, ám arról kevesebbet tudunk, hogyan élték meg mindezt az átlagemberek. A szerkesztőséghez Tamás Alexa juttatott el egy levelet, amelyet nagymamája, a 15 éves Patke Judit írt 1956. október 25-én, két nappal a forradalom kitörése után, éppen üdülő édesanyjának. A levelet valószínűleg sosem adták postára, mert a család kifogyóban volt a pénzből, és mire feladhatták volna, az anya is hazatért. A család kordokumentumként őrizte meg.
„Kedden az egész iskola lázban volt”
A levél szerint kedden az iskolában azt a hírt kapták, hogy az egyetemistáknak és középiskolásoknak délután fél háromra az iskolájuk előtt kell gyülekezniük, majd a Margit hídnál összegyűlve a Bem szoborhoz vonulniuk. A diákok elindultak, a Váci utcáig csendesen haladtak, ám egyre többen csatlakoztak hozzájuk, a Rákóczi úton pedig elkezdődött a jelszavak skandálása – köztük olyanoké, mint „Nagy Imrét kormányba, Rákosit a Dunába”, „Le a Sztálin szoborral”, „Minden ország katonája, menjen saját hazájába” és „Nem tanulunk oroszul”. A szerző szerint az emberek először meglepődtek, de aztán ők is csatlakoztak a menethez. A Bem téren a katonákat tapssal köszöntötték, és azt kiabálták nekik: „Magyar baka, magyar ruha”, valamint „Kimenőt a katonáknak”. A téren valaki beszédet is tartott, de arról a lány nem tudott beszámolni, mert sem nem látta, sem nem hallotta a szónokot – csak a Himnusz és a Kossuth-nóta elhangzásából értesült arról, hogy vége. Hazafelé a tömeg a Parlament elé sodorta őket, ahol az emberek „olyanok voltak, mint az őrültek”, és a vörös csillag eltávolítását követelték. Végül a Nyugati pályaudvarnál felültek egy 73-as trolira, és hazajutottak – hét órára ért haza, összesen négy és fél órát gyalogolt.
„Elkezdtek marhára lövöldözni”
Az éjszaka lövésekkel telt, de ez a lányt nem zavarta, nyugodtan aludt. Reggel fél hétkor kiment a kapuba; a reggeli csendet sorozatok hasították meg, motoros katonák és ÁVH-sok cikáztak az utcákon. A körúton az utcakövekből és sínekből hatalmas barikádokat emeltek. Arról szó sem lehetett, hogy az emberek dolgozni menjenek, mindenki kenyér nélkül állt, és olyan fejetlenség uralkodott, hogy egy vásárló egy kilogramm kenyér helyett két pakli cigarettát kapott. A családnak szerencsére volt mit ennie, mert az apa tíz rétest, tíz deka szalámit és egy büffé-kenyeret hozott. Újság nem jelent meg, a Szabad Nép szerkesztőségének összes ablaka be volt lőve.
„A horizont ég, az orosz könyvek égnek”
A levélíró szerint az egész város olyan, mint egy csatatér: a Sztálin szobrot daruval a Nemzeti Múzeum elé húzták, és aki hozzáfér, rúg egyet rajta, közben folyamatosan csákányozzák. Az orosz könyvek égnek, a Nemzeti Múzeum háromszor is kigyulladt. Az utcákon alig lehet járni a felborított villamosoktól és elégetett autóktól, az élelmiszerboltokat teljesen kifosztották, a Hungária és a Híradó mozi „tropára ment”. Az egyik vállalat vezetőjébe két golyót lőttek, de még nem halt meg. Az utcákon kijárási tilalom van, este hatkor bezárják a kapukat, és reggel hatig zárva maradnak, ennek ellenére rengetegen vannak kint. Rengeteg a halott, akiket autóbuszokkal hordanak el. Hatalmas páncélautók és T-34-es tankok járnak az utcákon, nyomuk meglátszik. A levélíró arról is beszámolt, hogy az apa úgy jár vásárolni, hogy golyók süvítenek el mellette vagy a feje fölött, de a család miatt nem kell aggódni. A levél szerint Gerőt leváltották, az utcán gyilkosnak kiabálják, a párt főtitkára pedig Kádár János. Utóiratában a lány arról írt, hogy az apának egy fillérje sincs, a fizetést csak akkor adják ki, ha dolgoznak.
