Az Agrárminisztérium korrupciós botránya: kétségek és milliárdok árnyékában
Február 25-én Nagy István agrárminiszter tanúként lépett be a Székesfehérvári Törvényszék tárgyalótermébe, ám a helyzet már az induláskor tragikomédiába fordult, amikor véletlenül majdnem a vádlottak padjára ült. Az eset, amelyet csekély sajtófigyelem kísért, azonban korántsem csupán a miniszter kétségbeesett gesztusairól szól. Ez a per egy olyan ritkán látható ablakot tár fel, amely mögött a kormányzati mechanizmusok, háttéralkuk és hatalmi viszonyok körvonalazódnak. Az ügy középpontjában 2,2 milliárd forint áll, amely egy megszüntetés előtt álló minisztériumi háttércég számlájáról vándorolt ügyvédi irodákhoz, ám kérdés, hogy milyen munka állhat ezen összegek mögött.
Elnyelt milliárdok és fejek felett született döntések
A vád lényege szerint a Nemzeti Kataszteri Program (NKP) nevű háttérintézmény három ügyvédi irodával kötött megbízási szerződéseket, azonban a teljesítést nehéz lenne felfedezni. Különös, hogy a szerződések megkötését dr. Nagy János volt helyettes államtitkár vallomása alapján maga Nagy István miniszter kezdeményezte. A miniszter a bíróság előtt azonban tagadta, hogy bármilyen döntéssel, vagy akár csak aláírással összefüggésbe kerülhetett volna az ügyvédi megbízásokkal – állította, hogy a szerződésekről „teljesen eltitkolták” őt.
Külön érdekes utalások érkeztek arra, hogy az NKP megszűnésének időszakában további, Fideszhez köthető vállalkozások is részesültek a cég milliárdjaiból. Az iktatókönyvek és vallomások alapján olyan ismert nevek tűntek fel, mint Bodó Imre, korábbi parlamenti képviselő vagy Várhegyi Attila, a Fidesz egykori kulturális államtitkára. Ezek a cégek, összesen több százmilliós tanácsadási szerződésekkel, mély kormányzati kapcsolatokra utalnak.
Nobilis Márton szürke árnyéka
A történet szálai egy másik kulcsszereplő, Nobilis Márton akkori kabinetfőnök köré is összefonódnak. A vád szerint Nobilis játszotta a kulcsszerepet abban, hogy az irodák a miniszter nevében kapták meg megbízásaikat. Nobilis egyszerre volt a miniszter közvetlen munkatársa, valamint édesapja, Nobilis Kristóf révén is érdekelt az NKP forrásainak szétosztásában, amelyet az ügyészség költségvetési csalással vádol. Kristóf neve a panamai cégekkel és svájci bankokba eljuttatott összegekkel összefüggésben merült fel. Ennek ellenére a fia se a vádlottak padján, se az ügyészség fókuszában nem jelent meg.
A harmadik ügyvédi iroda: kikérdőjelezhetetlen szerződések?
Miközben két iroda ellen vádemelés történt, az NKP harmadik megbízottja, Berényi András ügyvédi irodája mindenfajta következmény nélkül távozott a történetből. Berényi 500 millió forintos szerződése az utolsó pillanatban, nem sokkal az NKP megszűnése előtt köttetett meg. Az ismert fideszes kötődésű ügyvéd egykor a per vádlottjának, Nagy Jánosnak is jogi képviselője volt, ám szerepe további összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel, hiszen az ügy más résztvevőit is képviselte. Az ügyészség rejtélyes módon azonban semmilyen vádat nem emelt Berényi szerződéseivel kapcsolatban, ami újabb réteget ad az ügy bonyolultságához.
Kormányközösségek hálója
Egy iktatókönyv révén újabb olyan nevek bukkantak fel, akik kormányzati és politikai kötődésekkel rendelkeznek. Lőrinczy György, az Operettszínház korábbi főigazgatója például kommunikációs tanácsadás címén kapcsolódott a történetbe, miközben a szerződés szerint közvetlenül az Agrárminisztérium irányába nyújtott szolgáltatásokat. Ezek az összefonódások nem csupán a pénzek elosztását helyezik új fénybe, hanem azt is, hogy kinek a szava számít igazán a rendszeren belül.
Parádé bírói kérdésekkel
A tárgyalások során nem egyszer fordult elő, hogy a bíró kérdései meglepetésszerűen világítottak rá az ügyek abszurditására. Amikor Nobilis Márton kabinetfőnök hatásköreit firtatták, Nagy István miniszter tagadóan és gyanúsan kitérően válaszolt, miközben a tanúvallomások mást sugalltak. Az ügyészség és a védelem is aligha kímélte a tanúkat, de az összkép homályos marad, hiszen kulcsszereplők egyszerűen eltűnnek a felelősségrevonás szövetéből.
A magyar agrártárca korrupciós ügye újabb és újabb rétegeket tár fel a hatalmi gépezet működéséből. Amit ordítóan világosnak látni, az az, hogy az információ nyomai minden irányban elfojtást szenvednek, és a felelősség kérdése szándékosan ködösítve van. Minden újabb nap ezen a tárgyaláson újabb kérdéseket szül, amelyeket vagy megválaszolnak, vagy egyszerűen eltemetnek a papírok mélyén.
