„Ha egy férfi is ott van mellettem egy tárgyaláson, biztos, hogy hozzá kezdenek el beszélni” – Tomcsányi Dóri a divatról, a névörökségről és a függetlenségről
A divattervező a Telex 100 nő című műsorában beszélt arról, hogyan viszi tovább nőként a Tomcsányi nevet, mit gondol a magyarok öltözködési kultúrájáról, és miért szeretne kimaradni a divat- és dizájnügynökség körüli mozgolódásokból. „Azt tudom, hogy vannak mozgolódások, és nagyon sokan akarják maguknak a divat- és dizájnügynökség pozícióit. Az átvétel most egy hot topic, de ebből szeretnék kimaradni” – mondta.
Tomcsányi Dóri eklektikus családban nőtt fel Kőbányán: az egyik házrészben a családjával élt, mellettük a nagymamája és a testvére. „Olyan tárgyakkal voltak körülvéve, amiken Tomcsányi-címer volt, olyan ezüst étkészlet, olyan családi ékszerek. Óriási Zsolnay váza, betekerve egy paplanba, amit egy kádban őriztek a háború alatt.” A másik nagyszülei tipikus panelházban éltek egy vidéki városban. „Amikor mentünk hozzájuk a lakótelepre, az megint egy másik hangulat volt.”
Tinédzserként unatkozó, kallódó fiatal volt, aki úgy gondolta, csak túl kell élni a gimit, és matekból nem szabad megbukni. A balatoni nyaralójuk retró hangulatát egy narancssárga-barnás, virágmintás óriási textil napellenző adta a teraszon. „Ez nekem annyira tetszett! Amikor megtudtam, hogy létezik ilyen, hogy divat és textiltervezés, akkor úgy voltam vele, hogy én ilyeneket akarok csinálni.” Elsőre bekerült a MOME-ra, ahol a mintatervezés, rajzolás és festés motiválta, és úgy érezte, minden a helyére került.
Erős maximalizmus és versenyszellem hajtotta, és már akkor kollekcióban gondolkodott, nem csak ruhákban. Az egyetem alatt ismerkedett meg volt férjével, vállalkozásszinten együtt kezdték el a Tomcsányit, közben megszületett a kislánya, és a mesterdiplomát is megszerezte. „Nem tudom, hogy hogy bírtam, tényleg vannak olyan hetek, amik konkrétan kimaradtak.” Erős támogató rendszere volt, a volt férje is rengeteget segített, „egyedül ez nem ment volna”.
Kilenc éve váltak el, akkor vette át a vállalkozás teljes vezetését. Egyik napról a másikra lett cégvezető, a korábban a volt férje által végzett üzletviteli feladatok rá szálltak, 30 évesen tanult meg számlázni, utalni és üzleti tervet készíteni. „Ott super speedre kapcsoltam, az volt a motivációm, hogy én meg tudom egyedül állni a helyem, és ennek a márkának nem kell eltűnnie, attól függetlenül, hogy mi szétváltunk.” Kiemelte, fontos számára, hogy nőként vigye tovább a Tomcsányi nevet, mert azt hagyományosan mindig csak a család férfi tagjai tehették meg. Úgy érzi, a logója az ő címere.
A válás után új irányokat keresett a márkának, aminek fontos része lett a magyar identitás és a fenntarthatóság. „Ha lenne egy befektető, akkor már kirúgott volna, annyira nem technokrata szemléletű, ahogyan a márkát vezetem” – mondta. Nem hajlandó átállni a tömeggyártásra, és a minőségből sem ad le. „Lett egy szállóige, amikor ránézünk a szépen megvarrt, elkészült ruhára, hogy na, ott megy el a profit!”
Az influenszereken keresztül terjedő trendkövetés hidegen hagyja, szerinte nem éri el a márkáját. A protokollöltözködés más kérdés. „Nyilván tök jó lenne, ha, mondjuk, a kormányszóvivők az én ruháimat vennék fel, de nem tudom, hogy a magyar társadalom vagy a kommentelők mit szólnának hozzá, hogyha egy színes mintás ruhában állnának ki.”
Véleménye szerint a nemzeti identitás nem lehet politikai státusz, kijelentés vagy szlogen. „Ezt nem szabad hagyni. Én próbálom egy olyan tartalommal feltölteni, ami teljesen más, és teljesen elszakad a politikától. Az igenis mindenkié, és nem kell piros-fehér-zöldnek lennie, meg nem kell matyónak lennie, iszonyú sok rétege van annak, ami a kulturális és nemzeti identitásunk, ezeket tök jó feltárni.”
A Magyar Divat és Design Ügynökség kapcsán elmondta, kezdetben úgy érezte, jó dolog, hogy más országokhoz hasonlóan az állam támogatja a divatot. Később azonban „borzasztó sok pénzt költöttek el olyan dolgokra, ami egész egyszerűen nevetséges volt. Díszvacsora a fashion week előtt vagy influenszereknek az ideutaztatása, ez valahogy elkezdett bennem egy dühöt elindítani, hogy ez egyszerűen nem normális. És nyilván, aki jól helyezkedik, aki ehhez tud jobban kapcsolódni, azok ennek nyertesei voltak, és voltak azok, akik egész egyszerűen nem is tudtak bekerülni ebbe a körbe.” Megtűrt márkának tartja magát, mert a fashion weekre a márkaismertsége miatt beengedték, de mélyebben nem működött együtt az ügynökséggel.
A kormányváltás óta a minisztériumtól senki nem kereste, és nincs információja arról, mi történik az ügynökségben. „Vegyes érzéseim vannak, egyszer azt érzem, hogy be kéne szántani és sóval beszórni, máskor meg azt, hogy át lehetne venni és kijavítani ezeket az irányokat, átgondolni, visszafogni a költségeket, optimalizálni.” Ebből azonban szeretne kimaradni. „A saját függetlenségem fontosabb, ha van fashion week, akkor azon én bemutatok, de szeretném, hogy ez egy piaci alapon működő valami legyen.”
