Mit jelent a megfizethető lakhatás a kormány szemében?
Az Orbán-kormány 14 év kormányzás után belátta, hogy Magyarországon lakhatási válság van. A felismerés egy gazdasági akciótervben öltött testet, amelynek egyik központi eleme a lakhatási környezet javítása. Ezt plakátkampányok és konferenciák kísérik, ahol több oldalról megvizsgálják az új tervek hatásait. Mégis, a konferenciákon feltett kemény kérdésekre adott válaszok azt mutatják, hogy a „megfizethetőség” fogalma gyakran légüres térben lebeg.
A Lakhatási Szakmai Fórum nevű eseményen Bókay Márton, az Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára vázolta a kormány elképzeléseit. A mondanivalójából kiderült, hogy az új akcióterv főként a lakások építésére összpontosít, hogy a kínálat bővítésével lelassítsák az ingatlanárak növekedését. Azonban nem tartalmaz konkrét tervet arra, hogy a beruházásokat hogyan kössék valódi, elérhető árképzéshez.
Eltérő fókusz a kínálat és kereslet között
A korábbi évek lakáspolitikája főként a keresleti oldal serkentésére összpontosított a csok, a babaváró hitel és hasonló programok révén, ami viszont csak tovább növelte az ingatlanárakat. Ebből okulva a kormány most úgy véli, a kínálat bővítésében rejlik a megoldás. Az új program részeként többek között az Airbnb-szálláshelyek korlátozása, kollégiumok építése és az új lakások alacsonyabb áfakulcsának fenntartása is szerepel, továbbá egy 200 milliárd forintos támogatási tőkeprogram indult a lakásépítések ösztönzésére. De mi van a „megfizethetőséggel”?
Ugyanaz az örök kérdés: Kinek az érdekében?
A konferencián felvetett kérdések rávilágítottak a problémára: a tőkeprogramból épülő lakások ára semmilyen feltételhez nincs kötve. Bókay Márton elismerte, hogy a támogatásokhoz nem társul szociális vagy megfizethetőségi kritérium, az építők a „piaci keresletre” válaszolnak majd. Ez viszont azt jelenti, hogy lehetséges, hogy közpénzből finanszírozott, de a legtöbb magyar számára megfizethetetlen luxuslakóparkok épülnek majd.
Az önkormányzatok bérlakásprogramjainak támogatása szintén hiányzik a tervek közül. Pedig az önkormányzatok az évek alatt tapasztalatot szereztek a szociális lakhatási projektekben, mégsem kaptak helyet a kormány új stratégiájában. Ezáltal az elérhetőség kérdése továbbra is marginalizálódott.
Alternatívák: Nemzetközi példák, működő modellek
Raphael Lehmann, az Erste Social Finance képviselője szerint más országok példái arra utalnak, hogy kooperációval jelentős eredmények érhetők el. Ausztriában például olyan bérlakásokat alakítottak ki, ahol a maximális profitot korlátozzák, hogy megfizethető árakat biztosítsanak. Hasonló sikereket értek el Csehországban és Szlovákiában is, ahol az állam pontosan meghatározta, mit jelent a megfizethetőség, így konkrét társadalmi igényekhez igazított beruházások valósultak meg.
A megfizethetőség árnyalatai
Még ha jogi kereteket szabna is a kormány, a „megfizethetőség” fogalma önmagában is nehezen definiálható. Vajon a piaci árnál 20-30 százalékkal alacsonyabb bérleti díj elegendő lehet? A valóság az, hogy a minimálbérből vagy alacsony nyugdíjból élők számára sok esetben még ezek az árak is elérhetetlenek. A lakhatási válságot csak úgy lehet hosszútávon enyhíteni, ha nemcsak az árakat, hanem a jövedelmek igazságosabb elosztását is figyelembe veszik.
Mitől lesz valóban megfizethető?
A kormány százmilliárdokat invesztál a „megfizethető lakhatás” ígéretébe, de az alapvető stratégiai hiányosságok miatt kétséges, hogy a beruházások valóban elérik-e a megfelelő célcsoportokat. Ha a lakáspolitikai támogatásokat nem kötik konkrét társadalmi elvárásokhoz, a megfizethetőség továbbra is üres szólam maradhat.
Forrás: telex.hu/gazdasag/2025/03/16/megfizetheto-lakhatas-konferencia-ngm
