A lángos valóban ősi étel, csak nem úgy, ahogy gondoljuk
A lángos legrégebbi receptjét hiába keressük a régi szakácskönyvekben, mert ezeket az ételeket annyira természetesnek tartották, hogy nem is jegyezték fel őket. A lángos eredetije a keleti lepénykenyér-kultúra magyar változata volt.
Lapos kelt tésztákat hamuban és parázson valószínűleg már a honfoglaló magyarok is készítettek, bár ezek nem mindig voltak kelesztett lepények, nem mindig búzából készültek, és akár pogácsa méretűek is lehettek. A kenyérlángos vagy langalló nevű lepények későbbről származnak, abból az időből, amikor hetente nagy mennyiségben sütöttek kenyeret. A dagasztóedény alján és oldalán maradt, kissé túlkelt tésztából formáztak kerek, lapos, vékony langallókat, lángosokat. Ezeket a sütés napján ették magukban, zsírral vagy tejföllel, gazdagabb helyeken szalonnával, később cukorral vagy lekvárral. Az ország különböző területein másképp nevezték őket: nyugaton langalló, keleten lángos volt a nevük, de ismerték vakarék, vakarcs, molnárpogácsa, bodag vagy dübbencs néven is.
A mai lángos mégis egészen más, és ennek egyszerű oka van: a vidéki szokást megpróbálták a városban is meghonosítani, de Budapesten nem igazán használtak kemencéket, ezért forró olajban sütötték ki. Már az 1920-as években árultak lángost a lacikonyhákban vásárokon, sőt budapesti sörözőkben is, egy 1930-as cikk szerint pedig a Lehel piacon is kapható volt.
Az áremelkedés miatti felháborodás sem új jelenség: a Ludas Matyi 1972-es egyik számában arról írtak, hogy évről évre drágább a lángos, akkor éppen 1 forint 20 fillérről 1,50-re emelkedett az ára, pedig a liszt ára változatlan maradt. A lángos így már bő 50 éve az infláció általános mérőeszköze.
Bár a lángosozás szertartása magyar, maga az étel nem feltétlenül az: olajban sült kenyértésztát máshol is készítenek, az olaszok pizza frittának hívják, de az amerikai őslakosok is sütöttek olajban lepénykenyeret. Ennek ellenére világszerte magyar különlegességként emlegetik, és sok külföldön élő magyar nyit lángosozót.
A legrégebbi verzió kemencés, a legújabb olajban sült, és ez elég ahhoz, hogy az étel teljesen megváltozzon. Mai receptjét Mester Miklós, a Pano Budapest pékség alapítója osztotta meg: hosszú érlelésű kenyér- vagy pizzatészta, amelyet forró olajban sütnek ki. A cél, hogy a végeredmény kívül hajszálvékonyan ropogós, belül nyitott, lyukacsos és rendkívül könnyű szerkezetű legyen. Az alapanyagok: 1000 gramm jó minőségű pizza- vagy kenyérliszt, 700 milliliter víz, 30 gramm só és 3 gramm porélesztő. A víz mennyisége a liszt minőségétől függően 3-5 százalékkal változhat. A tésztát hosszan és alaposan ki kell dolgozni, egy órát szobahőmérsékleten tartani, majd hűtőbe tenni. Sütés előtt 3-4 órával kell kivenni, gombócokra osztani, újrakeleszteni, végül bőséges forró olajban kisütni.
