A művészi felelősség és a szabadság dilemmái
Duda Éva, a noÁr-mozgalom társalapítója, koreográfus és rendező, tizenöt éve vezeti saját társulatát. Az induláskor még nem értette, mekkora felelősséggel jár egy művészeti szervezet felépítése és működtetése. Ma már tisztában van vele, hogy nemcsak a táncosokra, hanem a teljes háttérstábra is nagy figyelmet kell fordítani. Ez a szemlélet szükséges ahhoz, hogy egy társulat hosszú távon is működőképes maradjon.
A Hair újragondolva: nem musical, hanem élmény
Duda évek óta tervezi a Hair saját értelmezését színpadra állítani. A klasszikus magyar adaptációkban mindig érezte, hogy ezeket máshogy látná. Az eredeti angol dalok és a magyar szövegek közötti ellentmondások disszonáns hatását is el akarta kerülni. A célja nem egy szimpla musical, hanem egy koncertshow létrehozása, amely a zenei élményre és az eredeti soundtrack hangulatára épít. A projekt számára a szabadság fogalmát helyezi középpontba, azt az eszmét, amely minden korban küzdelmet követel. Véleménye szerint Magyarországon a szabadság több aspektusa is sérülékeny, a Hair így aktuálisabb, mint valaha.
Frida Kahlo: Több mint életrajz
A társulatuk korábban Frida Kahlo életéből készített előadást. Duda hangsúlyozta, hogy nem klasszikus portréra törekedett, hanem a hatalom és szabadság viszonyát, valamint az emberi kapcsolatok dinamikáját akarta bemutatni. Ez a téma jól illeszkedik Duda művészi filozófiájába, amely mélyebb társadalmi és egyéni kérdéseket boncolgat.
A múlt gyenge tanulságai és a jelen kihívásai
Duda éles kritikát fogalmaz meg a történelem tanulságait illetően. Úgy véli, hogy az emberiség nem vált bölcsebbé az idő múlásával. A technológiai fejlődés sem hozott moralitásbeli áttörést, és az algoritmusok világa is elszakítja az embereket a művészettől. A mesterséges intelligenciával szemben fenntartásai vannak: szerinte a színház varázsát kizárólag emberi jelenlét teremtheti meg.
A művészet jelentősége az oktatásban
A művészi nevelést kiemelten fontosnak tartja, különösen a táncot, mint kifejezési formát. Duda úgy látja, hogy az oktatási rendszer túlságosan a verbalitásra helyezi a hangsúlyt, miközben elhanyagolja a testi és érzelmi nevelést. Az iskolákban erősíteni kellene a művészeti oktatást, hogy a fiatalok megtalálják kapcsolatukat a saját testükkel és érzéseikkel.
Személyes és szakmai fejlődés
Duda korábbi munkakapcsolatai között olyan meghatározó személyek szerepelnek, mint Kerényi Miklós Gábor és Eszenyi Enikő. Ezek az élmények – a zaklatási ügyekkel együtt – arra késztették, hogy alaposan átgondolja saját vezetői stílusát. Felismerte, hogy múltbéli döntései másokat megsebezhettek, és ezt önvizsgálat és önkritikus megközelítés követette. Ez a folyamat elősegítette, hogy emberként és művészként is fejlődjön.
A magyar kulturális kasztrendszer
Duda bírálja a magyar kulturális világ jelenlegi intézményrendszerét, ahol nemzeti, kiemelt és független társulatok közötti megosztottság tapasztalható. Saját társulatát a függetlenek közé sorolják, amely folyamatos küzdelmet jelent a megfelelő támogatások megszerzésében. Úgy véli, hogy a független társulatoknak új túlélési stratégiákat kell kialakítaniuk, mert a finanszírozási rendszer kiszámíthatatlan és bizonytalan.
Jövőkép: Mozgókép és művészeti kísérletek
Duda Éva tervei között szerepel, hogy a társulat mozgókép-alapú projektekkel is foglalkozzon. Korábban a klímavédelemről készítettek rövidfilmeket, ezt a vonalat szeretné fejleszteni és új szintre emelni. Számára fontos, hogy a művészet nem csupán az anyagi haszon érdekében készül, hanem mélyebb, társadalmi és filozofikus kérdéseket feszeget.
Forrás: telex.hu/kult/2025/03/22/duda-eva-tarsulat-tanc-tancmuveszet-veiszer-alinda-interju
