Egy rejtélyes betegség árnyéka a francia Alpokban
2009 márciusában Emmeline Lagrange neurológus lesújtó hírt készült közölni: amiotrófiás laterálszklerózist (ALS) diagnosztizált egy negyvenkét éves nőnél. A beteg a francia Alpok egy festői kis falujában élt, de mint kiderült, nem ő volt az egyetlen ilyen diagnózissal. Háziorvosa, Valerie Foucault hamar meglepte Lagrange-t azzal, hogy a nő már a negyedik páciens volt ebben a faluban, akinél az ALS-t diagnosztizálták.
Az ALS, más néven Lou Gehrig-kór, általában ritka betegségnek számít, mégis, bizonyos helyeken szokatlan gyakorisággal fordul elő. Francia lagúnák, New Hampshire-i tavak, montreali lakóházak és az Etna lejtője mind-mind különleges „gócokként” váltak ismertté. A betegség pontos oka azonban még 150 évnyi kutatás után is homályban marad. A genetika szerepe ugyan jól dokumentált, de a környezeti hatások még mindig rejtélyes és nehezen behatárolható tényezőknek számítanak.
Az alpesi faluban felbukkanó góc
A diagnózisok egyre szaporodtak a faluban. Lagrange és egy kutatócsoport éveken át próbálta feltárni az ALS rendellenes előfordulásának okait. A kis populációjú Montchavinban összesen tizenhat esetre derült fény – jóval több, mint ami statisztikailag várható lett volna. Az ivóvíz, a talaj és a levegő szennyezésétől kezdve a mesterséges hó vegyi összetevőiig mindent megvizsgáltak, ám egyetlen konkrét magyarázatot sem találtak. A falusiak élelmiszer-fogyasztási szokásai, munkáik és élethelyzeteik vizsgálata során kezdett kirajzolódni egy lehetséges összefüggés: az erdei gombák szerepe a betegség kialakulásában.
A redős papsapkagomba árnyékában
Lagrange által összeállított kérdőívek és interjúk világítottak rá, hogy az ALS-betegek egy bizonyos gombafajtát, a redős papsapkagombát rendszeresen fogyasztották. Ez a gomba, amely toxikus giromitrint tartalmaz, komoly neurotoxikus hatásokkal bírhat. Az áldozatok felénél korábbi akut mérgezést is dokumentáltak. Bár a gombát főzés előtt előkészítették, ez nem zárja ki, hogy hosszú távon káros hatásokat okozott volna.
Az ALS-esetek genetikai vizsgálata nem mutatott ki örökletes tényezőket. Az első áldozatok hasonló tevékenységeket folytattak: síoktatók voltak, és rendszeresen gombásztak a környéken. Az egyik legfontosabb közös nevező tehát a környezeti tényezők szerepe lehetett. Paul Alan Cox kutató, aki korábban hasonló gócokat tanulmányozott Guam szigetén, arra a következtetésre jutott, hogy az erdei gombák toxinjai hosszú távon hasonló idegrendszeri károsodásokat okozhatnak, mint bizonyos trópusi növények mérgező összetevői.
Kutatás a vékony nyomok mentén
A tudományos bizonyítás továbbra is kihívás. Bár a redős papsapkagomba és más gombák szerepét több területen is vizsgálják, a góctünetek rejtélyes ki- és eltűnése továbbra is kérdéseket hagy maga után. Montchavinban például 2019 óta már nem diagnosztizáltak újabb ALS-esetet, és a gombából sem találtak azóta. Ez ugyanakkor nem enyhítette azoknak a családoknak a fájdalmát, akik veszítették el szeretteiket ebben a rejtélyes betegségben.
Az ALS környezeti kiváltói széles skálán mozognak: nehézfémek, peszticidek, légszennyezés vagy akár a katonaságban eltöltött idő is lehet magyarázat. Egyes kutatók szkeptikusak a környezeti vizsgálatok eredményességével kapcsolatban, mások azonban meggyőződéssel állítják, hogy a gócjelenségek jelentős tényezőkre mutathatnak rá.
A remény és a kétség között
Montchavin példája a degeneratív idegrendszeri betegségek kutatásának egyik legfontosabb története, annak minden bonyolultságával és bizonytalanságával együtt. Bár a falu csendesedni látszik mind a turisták, mind a betegség szempontjából, kutatók és helyiek egyaránt tanulságokat keresnek a múltnak ebben a sötét fejezetében. A redős papsapkagomba története pedig tovább él a tudományos kérdőjelek között.
Forrás: telex.hu/kulfold/2025/04/19/als-franciaorszag-klaszter-vizsgalat-esetek
