A Jövőkép, amelytől nehéz nem borzongani
2031. Hetedik Orbán-kormány. A miniszterelnök kortalanul fiatalnak hat, de az ország kulturális arculata romokban. A hajdanán sokszínű, szellemiségben gazdag budapesti színházak egytől-egyig eltűntek. Liberális színház alig létezik, az is csak a hatalom által vaskosan korlátozott keretek közt. Az elképzelt jövő groteszk képe ez, amely a „2031” című színdarab révén bontakozik ki előttünk. A darab bemutatóját a Katona Kamrájában tartották, ahol humorba oltva, de könyörtelen realizmussal boncolgatják a hatalom természetét, amely egyszerre kiszolgáltat, és visszaélésbe torkollik.
A színház halála és újjászületésének kísérlete
Bíró Zsombor Aurél és Fekete Ernő gondolatai a darabról szinte fájdalmasan őszinték. Bíró kiemeli, hogy ami ma még túlzásnak tűnik, az hamarosan realitássá válhat. Emlékei az SZFE egyetemfoglalásának időszakából tovább színezik ezt a képet: volt idő, amikor egy 155 éves intézmény érinthetetlensége természetesnek tűnt. Aztán egyetlen csapással minden eltűnt. Az egyetemi közösség akkoriban nemcsak politikai, hanem erkölcsi dilemmák súlya alatt is roskadozott. Politizálás helyett kényszerű hallgatás uralkodott – ez lett a szabadság ára.
A színház nyelve és a kortárs politika
A darab nyelvezetében tükröződő őszinteség nemcsak művészi, de erkölcsi vállalás is. Bíró szerint a múltból örökölt elfojtó, szimbolikus utalások már rég nem elegendők. A színháznak le kell vetnie a parabolisztikus páncélt, és ki kell mondania, amit a mindennapi szalonokban beszélnek. A „2031” alkotóinak kísérlete az, hogy a politikáról beszélni lehet úgy is, ahogy értelmiségiek teszik az egymás közt zajló éjszakai vitákban. Még ha az orbánozás és gyurcsányozás veszélyesen közelít is a mindennapi közhelyhez, a színház épp emiatt válhat hitelessé. A mindennapi valóság fájdalmas közvetlensége ugyanis csak így ragadható meg.
A hatalom és a morális dilemmák kettőssége
A hatalom kérdéskörei a mindennapjainkat mérgezik. Fekete Ernő szerint ezek a színpadon addig jelennek meg, amíg elférnek a humor és a tragédia regiszterei közt. A valóságban viszont nem. Az ország politikai helyzetének bénultsága nyomasztó kíméletlenséggel csapódik le a közérzeten. A darabbeli mondatok rezonanciája döbbenetes: „Húsz év múlva is ugyanitt ülünk, és még mindig ezek lesznek.” Nevetsz, mert mást már nem tehetsz.
A liberális elit és a felelősségvállalás hiánya
A „2031”-ben elhangzó mondatok nem kímélnek senkit. Szembenézésre kényszerítenek. Bíró szerint a liberális elit is szereplője ennek az agóniának. Az elmúlt tizenöt év során a jobboldali hatalom nem késlekedett szétbarmolni mindent, amit a kulturális szféra addig épített. A liberális oldal azonban szintén nem mentes a felelősség alól. Az ifjabb generációk szemében a régi elit önfelmentése egyszerűen hiteltelen. Az új korszak pontosan ettől a generációs ítélettől próbál menekülni. Hiába.
Ez a mi történetünk. Ez a ti történetetek.
Az „ördögi kör” nem pusztán politikai, hanem morális kérdésekkel is szembesít. Talajvesztett érzelmi világban próbálunk értelmet találni. A színházi közeg bénultsága tükrözi az országét: összeomlás lehet, hogy nem jövőkép, hanem jelen. És miközben a rendszert szidjuk, önmagunkkal és egymással vívjuk a harcot. De valóban van még mit veszítenünk?
