Percy Bysshe Shelley, a vegetáriánus étrend egyik korai úttörője
Lord Byron, Percy Bysshe Shelley és John Keats az angol romantikus költészet meghatározó alakjai voltak, akiket elsősorban verseik tettek híressé. Shelley azonban nemcsak viharos magánéletével és tragikus halálával tűnt ki a romantikus trióból, hanem azzal is, hogy már az 1800-as évek elején vegetáriánus étrendet követett, és nyilvánosan kiállt étkezése mellett. Sokan egyenesen az első vegetáriánus hírességnek nevezik.
Oxfordtól a húsmentes étrendig
Shelley 1792-ben született az angliai Horsham városában, 1804-től az Oxfordi Egyetemen tanult, ahonnan ateista nézetei miatt bocsátották el. Ezt követően Skóciába szökött Harriet Westbrookkal, akit később feleségül is vett. Westbrookkal ekkoriban kezdték el az úgynevezett Pitagoraszi rendszer nevű diétát, amely húsmentes táplálkozást jelentett.
A húsmentes étkezés bizonyos körökben már a 17. és 18. században is téma volt Angliában, és voltak, akik etikai okokból kívánták megreformálni az étkezést. Shelley és második felesége, Mary Wollstonecraft Godwin gyakran vacsorázott együtt egy ilyen forradalmárral, John Frank Newtonnal.
„Az állati hús és a fermentált folyadékok lassú, de biztos mérgek”
Shelley Newtont idézte 1813-as esszéjében, a A Vindication of Natural Diet című írásában, amelyben arról fogalmazott, hogy az állati hús és a fermentált folyadékok lassú, de biztos mérgek. Azokról pedig, akik elkerülik ezeket, azt írta, nem kell betegségtől tartaniuk, csupán az öregedéstől, könnyebben lélegezhetnek, és a fásultság okozta unalomtól is megszabadulnak.
Shelley étrendje és nézetei nem sokban különböztek egy modern vegetáriánusétól: a növényi alapú táplálkozást nemcsak az egészséggel, hanem a környezetvédelemmel és az igazságosabb gazdasággal is összefüggésbe hozta. Azt állította, hogy ha az emberek maguk fogyasztanák a mezőgazdasági területek termékeit ahelyett, hogy állatok hizlalására használnák azokat, kevesebb ételt pazarolnának, és véget vethetnének a keményen dolgozó parasztok éhes csecsemőinek régóta elhúzódó éhínségének.
Kenyér, mazsola és egy botlás
Shelley gondolatai a korhoz képest radikálisnak tűnhettek, étkezése pedig ehhez képest is szokatlan szakaszokon ment át. Az Oxfordon töltött idő alatt arról volt ismert, hogy egyszerre több kiló kenyeret evett meg, miközben a városban sétált, mellényzsebében pedig mindig tartott magánál mazsolát. Amikor első feleségével vendégeket hívtak, őket néha csak filléres zsemlékkel szolgálták ki; Shelley számára unalmasak voltak az ilyen események, és nehezére esett az asztalnál ücsörögni evés közben.
A vegetáriánus étrend valamennyit segített, a korabeli feljegyzések szerint azonban a költő időnként következetlen volt. Barátja, Thomas Jefferson Hogg egyszer leírta, hogy szalonnát rendelt egy fogadóban, amire Shelley először rémülettel reagált, ez azonban fokozatosan kíváncsisággá változott, és miután a költő megkóstolt egy kis darabot, mindjárt többet követelt. Hogg ezt és más botlásokat Shelley impulzivitásának tulajdonította.
Hatása a későbbi nemzedékekre
Shelley határozott kiállása a vegetáriánus étkezés mellett többekre is hatással volt, köztük George Bernard Shaw drámaíróra és kritikusra, aki odáig ment, hogy a vegetarianizmust shelleyizmus néven emlegette.
