mRNS-alapú daganatterápián dolgoznak szegedi kutatók
A daganatokkal szembeni védekezést megnehezítheti, hogy a tumorok környezetében olyan anyagcseretermékek halmozódhatnak fel, amelyek gátolják a szervezet immunválaszát. A HUN-REN Szegedi Biológiai Kutatóközpont kutatócsoportja ezért olyan kiegészítő terápián dolgozik, amelyben egy bakteriális enzimmel bontanák le az egyik ilyen, immunrendszert gátló anyagot.
A cél, hogy a szervezet saját védekezése hatékonyabban léphessen fel a daganattal szemben. Az enzimet a koronavírus-vakcinákból is ismert mRNS-technológia segítségével maguk a sejtek állíthatnák elő.
Az enzim működésének vizsgálata
Erdélyi Miklós, a kutatás egyik résztvevője arról beszélt, hogy a fejlesztés abból a megfigyelésből indul ki, hogy a rosszindulatú daganatok környezete kedvezhet az immunválasz gyengülésének. A kutatók olyan kiegészítő kezelést szeretnének kidolgozni, amely egy bakteriális enzim segítségével változtatná meg ezt a környezetet, és ezzel elősegítené az immunrendszer hatékonyabb működését.
A szegedi fejlesztés egyik fontos kérdése, hogy az enzimet miként lehet úgy a daganat környezetébe juttatni, hogy ott fejthesse ki a kívánt hatást. A kutatók nem a kész fehérje közvetlen beadására építenének, hanem azt szeretnék elérni, hogy az enzimet kódoló mRNS segítségével maguk a daganatsejtek és a környezetüket alkotó sejtek állítsák elő a terápiás fehérjét.
Az mRNS szerepe a fejlesztésben
Erdélyi arról beszélt, hogy a jelenlegi kutatás középpontjában az mRNS, vagyis a hírvivő RNS áll, amely egy ideiglenes utasítást tartalmaz egy meghatározott fehérje előállításához. Ebben az esetben az mRNS az általuk használt bakteriális enzimet kódolja, vagyis nem magát a kész fehérjét juttatnák be a szervezetbe, hanem azt az információt, amely alapján a sejtek előállíthatják azt.
Az mRNS-t lipid nanorészecskékbe csomagolják, amelyek lehetővé teszik, hogy eljusson a sejtekhez. A jelenlegi munkatervük egy koncepcióigazoló, preklinikai kísérletsorozatra összpontosít, amelyben egzakt módon akarják bizonyítani, hogy az mRNS-alapon, a tumor mikrokörnyezetében előállított enzim ugyanazt az immunerősítő, tumorellenes hatást éri el, mint a kész enzim.
A technológia háttere és szakértői vélemény
Vereb György, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, aki nem vett részt a kutatásban, arról beszélt, hogy az mRNS-technológia a koronavírus elleni vakcinák miatt vált széles körben ismertté, maga az alkalmazási mód azonban nem új a daganatkutatásban. Az első immunaktiváló mRNS-kezelés klinikai kipróbálásának eredményeit már körülbelül húsz éve közölték.
Vereb szerint a fejlesztés egyik kritikus kérdése az enzim specificitása, vagyis hogy az valóban a kívánt célmolekulára hasson, és ne károsítsa a szervezetnek fontos más molekulákat. Erdélyi erről azt mondta, hogy a bakteriális enzim emlős szervezetben mutatott specificitását célzottan még nem vizsgálták.
Széles körű alkalmazhatóság lehetősége
Erdélyi szerint a szilárd tumorok hozzávetőleg 70 százalékára jellemző, hogy termelik azt az immungátló anyagot, amelyet a fejlesztésben célba vennének, ezért kutatótársaival úgy vélik, hogy a tumorok anyagcseréjének célzott befolyásolásával később széles körben alkalmazható kiegészítő terápiát lehetne fejleszteni.
Vereb György elmondása szerint számos immunszupresszív faktor ismert, és ezek jelentős átfedést mutatnak igen különböző tumorok esetében is. A szegedi megközelítés lehetséges előnye, hogy míg egy antitest egy célmolekulához kötődik, egy bontóenzim elméletileg egymás után több célmolekulát is képes lehet lebontani.
A kutatás jelenlegi állása és a következő lépések
A jelenlegi projekt a gyógyszerfejlesztés úgynevezett proof of concept, vagyis koncepcióigazoló szakaszában van. Ha sikerül elérniük a kívánt hatást, az még csak azt mutatná meg, hogy a megközelítés kísérleti modellben működőképes lehet. Ezután további preklinikai vizsgálatokra lenne szükség, mielőtt egyáltalán szóba kerülhetnének a klinikai vizsgálatok.
A következő lépések között többféle tumormodellben végzett vizsgálat, a humán alkalmazáshoz megfelelő mRNS-bejuttatási módszer meghatározása, valamint farmakokinetikai, dózisoptimalizálási, toxikológiai és biztonságossági vizsgálatok szerepelnek. Erdélyi szerint ha az egymásra épülő preklinikai fázisok mindegyike pozitív eredménnyel zárul, a klinikai alkalmazásig vezető folyamat éveket vehet igénybe.
A kutatás a HUN-REN Innovate 2026 program keretében zajlik, az SZBK Genetikai Intézetének mRNS-LNP Kutatócsoportja és a Biokémiai Intézet Tumorimmunológiai és Farmakológiai Kutatócsoportja közös munkájaként. A kutatásban Erdélyi Miklós, Vizler Csaba, Bajusz Csaba, Jósvay Katalin és Borbély Evelin vesz részt.
