A vadállomány túlsúlya és a kőhányási berkenye kipusztulása
A magyar erdők vadállományának magas létszáma régóta visszatérő téma, amely erdészek és természetvédők aggodalmát egyaránt felkeltette. Legutóbb egy drámai fajpusztulás szemléltette, hogy miért volna elengedhetetlen a vadállomány szabályozása. A Vértes hegység területén élő, kizárólag itt található kőhányási berkenye valószínűleg a muflonok által okozott károk áldozataként tűnt el, értesültünk a Duna-Ipoly Nemzeti Park hivatalos honlapjáról.
A kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) fajának specializált élőhelyei korlátozott területre korlátozódtak, amelyek általában egy adott hegységre, vagy akár egyetlen hegycsúcsra is kiterjedhetnek. Az adott faj kifejezetten a hűvösebb klímát kedveli, így a meredek, sziklás lejtők ideális környezetet nyújtanak számára. Fontos megemlíteni, hogy a kőhányási berkenye megporzása idegen pollen segítségével történik, ami nem épül be a genetikájába, így a faj szinte klónozza saját magát, ahogy azt Riezing Norbert is kifejtette a nemzeti park honlapján.
Riezing kiemelte, hogy a kőhányási berkenye élőhelyét az idegenhonos muflonok sajátították ki. A sziklás területek védelme érdekében nem építhetőek vadkerítések, így ezeket a patás állatokat gyakorlatilag akadálytalanul beengedik domborzati előnyük. Az állatok felnőtt egyedei télen a fiatal fák kérgét is lehántják, ami gyengíti azokat, és megnyitja a kaput a különböző kórokozók számára. Továbbá, az állatok taposási károkat is okoznak, ami a talaj vízmegkötési képességét csökkenti, ezáltal a fák kiszáradásához vezet.
„Mivel a területen nincsen újulat, azaz facsemeték, a hely fokozatosan fátlan kopárrá változik. Ez a tendencia végveszélybe sodorja a bennszülött berkenyefajtákat is. A kőhányási berkenye viszonylag rövid életű, és mivel a vad is szívesen fogyasztja, gyorsabb eltűnésnek van kitéve, mint más fajták,” – tette hozzá Riezing.
A kőhányási berkenye mellett egy másik bennszülött berkenye, a Kelet-Bakonyban található bodajki berkenye is kipusztult egyedüli ismert élőhelyéről, és több más faállomány populációja is kritikusan alacsonyra csökkent.
Riezing említette, hogy bár van „biztonsági másolat” ezen fákból, ezek fenntartása rendkívül nehézkes, hiszen számos véletlen esemény, mint például egy betegség, gyorsan elviheti a megmaradt egyedeket, és ennek következtében életképes populáció kialakítása szinte lehetetlen.
