Fotózzák a macskák zsákmányát a kutatók
A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont lakossági bevonással indított kutatást annak feltárására, hogy milyen vadon élő állatok kerülnek kapcsolatba a házimacskákkal. A MACSKAPRÉDA Projekt keretében a gazdákat arra kérik, hogy fényképezzék le a macskáik által elejtett, megsebesített vagy hazahozott állatokat, és rögzítsék a megfigyelés helyét, idejét, valamint néhány mondatban azt is, hogy mi történt.
A nemzetközi kutatások szerint a küszöbre kerülő zsákmány csak töredéke lehet annak, amit a macska valójában elejt. Egy 66 vizsgálat eredményeit összegző ausztrál elemzés szerint egy kijáró, vadászó házimacska évente nagyságrendileg kétszáz gerinces állatot ejthet el, és az elejtett állatoknak átlagosan csak mintegy 15 százaléka kerül haza. Az Egyesült Államokban a szabadon mozgó macskák által évente elejtett madarak és emlősök számát már milliárdos nagyságrendűre becsülték.
A közösségi tudomány lényege, hogy nem hivatásos kutatók is bekapcsolódhatnak a megfigyelések gyűjtésébe, így sokkal nagyobb területről és hosszabb időszakból gyűlhet információ, mint amire egyetlen kutatócsoport terepi munkával képes lenne. Korábbi macskakutatások is mutatják a módszer erejét: egy klasszikus brit vizsgálatban több száz háztartás közel ezer macskájának hazahozott zsákmányát dokumentálták öt hónapon át, egy újabb, iNaturalist-adatokra épülő kutatás pedig több mint száz macska–denevér találkozást gyűjtött össze 31 országból.
A Magyarországra és a környező országokra, tágabban a Kárpát-medencére összpontosító kutatás emlősök, madarak, hüllők, kétéltűek és gerinctelenek megfigyeléseit egyaránt várja. Egy lefotózott zsákmányállat olyan faj jelenlétére is felhívhatja a figyelmet, amellyel egyébként ritkán találkozunk, a rejtett életmódú vagy éjszaka aktív állatok ugyanis könnyen elkerülik a figyelmet.
A zsákmányfajok azonosítása hosszabb távon a vadon élő állatok és a házimacskák közötti lehetséges fertőzési kapcsolatok kutatásához is támpontot adhat, mivel a macskák több olyan állatcsoporttal kerülhetnek közvetlen kapcsolatba, amelyek különböző kórokozók gazdái lehetnek.
A megfigyeléseket az iNaturalisten várják a kutatók. Azt kérik, hogy ha lehetséges és biztonságos, készüljön több kép a zsákmányról úgy, hogy az állat jellegzetes testrészei jól láthatók legyenek, és a méret érzékeltetéséhez is érdemes viszonyítási pontot használni. Hasznos lehet néhány mondat a helyzetről: a macska hazahozta az állatot, a szájában vitte, vagy valaki látta a támadást; élő, sérült vagy elpusztult volt-e a zsákmány; ismert-e, hogy melyik macska vett részt az esetben. A részvételhez regisztrálni kell az iNaturalisten, majd csatlakozni a MACSKAPRÉDA Projekthez.
