A hajszálerek eltűnése: a vízellátás válsága
A legutóbbi években megszokottá váltak a drámai képek, amelyek a természeti katasztrófákat, például kiszáradt tómedreket, alacsony vízállású folyókat és kiégett mezőket ábrázolnak. Az ország szárazodása, mely leginkább az alföldi tájakon nyilvánul meg, azonban már a hegyvidékeken és dombvidékeken is érezteti hatását. Az elmúlt évtizedekben a vízfolyások vízellátottsága drámai mértékben csökkent, ami komoly kihívásokat jelent a környezetünk számára.
Boda Pál, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos főmunkatársa kiemeli, hogy a klímaváltozás következtében a csapadék mennyisége folyamatosan csökken, főként a csapadékban szegény térségekben. Az eddigi 550-650 milliméteres éves csapadéknak mára inkább 500-550 milliméterrel kellene beérnünk. Az aszályos időszakok egyre gyakoribbá válnak, míg a csapadékos évek száma folyamatosan csökken. Az utóbbi években ez a trend különösen erőteljesen éreztette hatását.
A kisvízfolyások kiemelten veszélyeztetettek, hiszen a csapadék mennyisége közvetlenül befolyásolja a víztermelésüket. Az erősen lejtős terepen a víz gyorsan elfolyik, és ha a talajvíz sem képes táplálni a vízfolyásokat, a patakok hamar kiszáradhatnak. Egyre több állandó vízfolyás válik időszakossá, míg mások esetében már csak száraz medreket találunk. A helyzetet súlyosbítja, hogy sok helyen engedély nélküli vízkivétel is tapasztalható, mint például a Kövicses-patak esetében.
Boda Pál figyelmeztet, hogy a vízhiány nem csupán a vízfolyások egyedi problémája, hanem az egész vízrendszert érinti. Hasonlóan az emberi vérellátás hajszálereihez, a kis patakok hiánya a nagyobb vízfolyásokra is kihatással lesz. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság nyilvántartása szerint közel tízezer hazai víztest található, ezek közül azonban csak körülbelül ezret monitoroznak rendszeresen. A monitoringadatok nem minden esetben képesek pontosan tükrözni a nem monitorozott kisvízfolyások állapotát, ezért az intézkedések sürgetőek.
A kutatók a nem ellenőrzött vízfolyások medrébe kihelyezett szondák segítségével mérik a víz jelenlétét, és felmérik a kiszáradással kapcsolatos dinamikákat. A 40 és 90 százalék közötti vízesség jelzi a kiszáradó vízfolyásokat, míg 40 százalék alatt efemer vízfolyásokról beszélünk, amelyekben csak néhány nap van víz évente. Boda Pál megjegyzi, hogy 2015 óta a kiszáradó vízfolyások aránya a Mecsekben drámaian megnövekedett, 70 százalékra emelkedett, és az átlagos arány is 40 százalék körüli.
A biodiverzitás veszélyben
A kisvízfolyásokban élő makroszkopikus vízi gerinctelenek, mint a csigák és szitakötők, kulcsszerepet játszanak az ökoszisztémák fenntartásában. Boda Pál szerint a vízi gerinctelenek közössége rendkívül sérülékeny a hidrológiai változásokra. A kiszáradás miatt a közösség homogenizálódik, és ha az eredeti fajok eltűnnek, azok helyére invazív fajok léphetnek be, amelyek újabb fajokat szoríthatnak ki.
Az új növények megjelenése a patakpartokon is komoly változásokat hozhat. Az új növények árnyékoltsága vagy vízfelvevő képessége hatással van a vízi élővilágra. A helyzetet rontja, hogy a csapadék- és hőmérsékleti viszonyok folyamatosan változnak, ami nehezíti a természetes ökoszisztémák megőrzését. Boda Pál hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás hatásai nehezen visszafordíthatók, de fókuszált lépésekkel, például erdősávok kialakításával, a párolgás csökkentésével és a mederformák helyreállításával a vízrendszerek állapotát javíthatjuk.
A kutató szerint elengedhetetlen, hogy az ágazati szereplők, beleértve a vízügyet, a gazdálkodókat és a kormányzatot, felismerjék a helyzet súlyosságát. A következő lépés a tudás összegyűjtése és rendszerszinti megközelítések alkalmazása lenne, amelyek megválaszolják a víz mint komplex természeti erőforrás problémáit. Olyan megoldásokra van szükség, amelyek minden résztvevő számára megfelelnek, és amelyek sikeresen kezelik a vízvisszatartás és a vízgazdálkodás kihívásait.
Forrás: telex.hu/techtud/2025/11/29/eltunnek-a-patakok-mecsek-kiszaradas-boda-pal-okologiai-kutatokozpont
