Magyar Péter népszerűsége ellenére a Tisza szavazói nem vágynak erőskezű vezetőre
Magyar Péter hosszú idő óta a legnépszerűbb miniszterelnök, a Tisza szavazóinak többsége mégsem gondolja úgy, hogy az országnak erőskezű vezetőre lenne szüksége. Ebben élesen különböznek a fideszesektől, akik Orbán Viktor kormányzása idején jóval lelkesebbek voltak egy olyan vezető iránt, aki céljai elérése érdekében előszeretettel kerüli meg a szabályokat – derül ki a CEU Demokrácia Intézetének választáskutatásaiból.
A kutatások szerint gyakori aggodalom, hogy a karizmatikus, akár populista vezetők gyengítik követőik demokratikus elköteleződését. A Demokrácia Intézet 2018 óta minden választás után méri, mennyire értenek egyet a magyarok azzal az állítással, hogy jó Magyarországnak, ha egy erős vezető áll a kormány élén, még akkor is, ha céljai elérése érdekében megkerüli a szabályokat. Az országos átlag mindhárom választási évben a skála középértékén vagy az alatt maradt.
Amíg a Fidesz volt hatalmon, a fideszesek látványosan jobban támogatták az erőskezű vezetés eszményét, mint az egykori ellenzéki pártok szavazói: 2018-ban átlagosan fél ponttal, 2022-ben már majdnem egy egész ponttal erősebben értettek egyet az állítással. Ez összhangban van azzal, hogy Orbán Viktor imázsának fontos, milliárdokkal támogatott üzenete volt, hogy ő Európa erős embere. A választási vereség után azonban a fideszesek erős vezetők iránti lelkesedése 2,4 pontra csökkent, ami arra utal, hogy a korábbi lelkesedés inkább a pillanatnyi politikai érdekek felismeréséről szólt, mint mélyen gyökerező eszmei különbségekről.
Az egykori ellenzéki szavazók véleménye ezzel szemben lényegében változatlan 2018 óta. Hiába lett Magyar Péter személyében karizmatikus vezetője a Fidesz ellenzékének, hiába aratott történelmi győzelmet április 12-én és kormányoz kétharmados többséggel, a Tisza szavazói továbbra is inkább ellenzik, mint pártolják az erős vezetőket.
A válaszadók párthovatartozástól függetlenül nagy arányban értenek egyet azzal, hogy a demokrácia mindig és minden körülmények között előnyösebb bármely más kormányzati formánál. Még határozottabban vallják azt, hogy a bíróságoknak képesnek kell lenniük megakadályozni, hogy a kormány túllépje a hatáskörét; ebben a kérdésben alig mutatkozik különbség a fideszes és a nem fideszes pártválasztók között.
A választások megítélése erősen függött a pártállástól
A NER-hez hasonló választási autokráciák egyik jellemzője, hogy a rendszerhez való viszonyulást teszik a politika egyik központi törésvonalává. A 2022-es választás utáni hetekben a fideszesek egy ötös skálán átlagosan 4,5-re értékelték a választások esélyegyenlőségét, az ellenzéki pártok támogatói viszont csupán 2,4-re; az országos átlag 3,5 volt. A választások tisztaságáról szóló igen-nem kérdésre a fideszesek 90 százaléka válaszolt igennel, az ellenzéki szavazóknak mindössze 20 százaléka; a teljes minta alig több mint fele, 58 százaléka tartotta tisztának a választásokat.
Hasonlóan nagy volt a pártos polarizáció a demokrácia szintjének megítélésében is. Egy 2024 decemberi kutatás szerint tízes skálán a magyarok átlagosan 3,6 pontot adtak a demokrácia szintjére; az ellenzéki pártok támogatói átlagosan 1,7 pontot, a fideszesek pedig 6,9 pontot.
A Tisza győzelme félfordulatot hozott a megítélésben
A Tisza áprilisi győzelme érdekes félfordulatot hozott a választások és a demokrácia megítélésében. Kiviláglik, hogy jelentősen befolyásolja az esélyegyenlőség megítélését a választás eredménye: sokak számára az a verseny egyenlő, amelyben az ő pártjuk nyer. Idén a fideszesek elégedettsége csökkent, az egykori ellenzékieké nőtt, annak ellenére, hogy a kampány és a választás folyamatában nem sok változás történt. Hasonló trendek látszanak a demokrácia megítélésében is, holott a demokratikus intézményrendszer reformja épp csak elkezdődött.
A korábbi pártos megosztottság egyelőre nem termelődött újra: helyette szokatlan konszenzus alakult ki arról, hogy közepesen egyenlőek a választások és közepesen demokratikus az ország. A júliusi felmérésben nagyon hasonló választ adott az átlagos fideszes és az átlagos tisztás, illetve egyéb nem fideszes válaszadó a választások vélt egyenlőségéről. A demokrácia szintjének megítélésében is közel vannak egymáshoz a szokatlanul elégedetlen fideszesek és az elégedett nem fideszesek.
Összefoglalva: a demokratikus és nem demokratikus eszmények iránti elköteleződés kicsit, a választások és a politikai rezsim megítélése nagyban függ a választások eredményétől. A következő évek egyik izgalmas kérdése, hogy a júliusi kutatásban tetten ért meglepő egyetértés a lassú átrendeződés átmeneti állapota-e, vagy a Tisza kormányzása hosszú távon is csökkenteni tudja az ország megosztottságát.
