Farönköknek bizonyultak Amelia Earhart repülőgépének vélt roncsai
Nem a 89 éve eltűnt pilótanő, Amelia Earhart repülőgépének roncsa az a furcsa tárgy, amely a Csendes-óceán egyik lakatlan szigetén, Nikumarorón bukkant fel, hanem néhány partra mosott farönk – derült ki a helyszíni vizsgálatokból. A kutatócsoport vezetője, Rick Pettigrew csalódottan nyilatkozott az eredményről: „90 éves a rejtély, és egyelőre az is marad.”
Amelia Earhart a repülés történetének egyik legfontosabb alakja, a női pilóták úttörője. 1932-ben ő lett az első női pilóta, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt, öt évvel később pedig még nagyobb kalandra vállalkozott: körbe akarta repülni a Földet. Már az út felén is túl járt, amikor 1937. július 2-án valahol a Csendes-óceán fölött eltűnt a gépe. A roncsokat azóta sem találták meg, Earhart és navigátora, Fred Noonan eltűnése pedig a 20. század egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye maradt.
Az elmúlt közel kilencven évben számos teória született arról, mi történhetett a pilótanővel. Az egyik szerint Earhart és Noonan Nikumarorón kötött ki, és a szigeten vesztették életüket. Később több olyan leletet is találtak a szigeten, ami emberi jelenlétre utalhatott, de az elméletet sosem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. 2020-ban egy műholdfelvételen tűnt fel valami a Kiribatihoz tartozó Nikumaroro melletti lagúna szélén, ami akár a repülő roncsa is lehetett – ez keltette fel a Purdue Egyetem kutatóinak figyelmét. A tárgyat Taraia-objektumnak nevezték el, a nevét arról a félszigetről kapta, ami mellett fekszik. A kutatócsoport akkor azt állította, hogy a bizonyítéknak tartott roncsdarab már évek óta ott fekszik, sőt szerintük még egy 1938-ból származó légi felvételen is látható.
A 17 főből álló kutatócsoport október 13-án érkezett a szigethez, de a kutatást néhány napra megakasztotta az erős szél és a háborgó tenger, ami miatt napokig partra sem tudtak szállni. Végül négy napot töltöttek a szigeten, elérték a tárgy helyszínét, ahol megbizonyosodtak róla, hogy amit eredetileg roncsnak néztek, „valószínűleg a félsziget homoknyúlványán lerakódott nagy fákból álló halom volt”. A fák többségét ráadásul az évek során elmosta a tenger, mostanra csak egy Y formájú részük látható.
Pettigrew a kiábrándító eredmények ellenére nem mondott le teljesen arról az elméletről, hogy a szigeten érte a vég Earhartot. „A sziget eddig is őrizte titkait, és továbbra is így tesz. Úgy gondolom, hogy végül valaki megtalálja majd itt a döntő bizonyítékot” – mondta.
A kutatók munkáját a szigetet benépesítő óriási kókuszrákok is nehezítették. A több mint négykilós ízeltlábúak a testtömegük akár a hétszeresét is fel tudják emelni, és fára mászni is képesek. Korábban elterjedt az az elmélet is, hogy Earhart és társa hiába landolt épségben, az állatok áldozatává váltak, a csontjaikat pedig széthordták. A kutatócsapat a rákoktól tartva inkább úgy döntött, nem is ver tábort a szigeten, az éjszakákat a hajójukon töltötték.
