Észt visszaemlékezés: a magyar forradalom hatása Észtországra
Észtország korábbi miniszterelnöke felidézte, hogy 1993 elején, hivatalba lépése után első külföldi útja Antall József meghívására Magyarországra vezetett. Azt kérte vendéglátóitól, hogy Észtország nevében koszorút helyezhessen el az 1956-os mártírok sírjánál, az Új köztemető 301-es parcellájában, ahol Nagy Imre miniszterelnököt is újratemették.
A politikus szerint megrendítő pillanat volt, katonai tiszteletadással az 1956-os harcok egykori résztvevői jelenlétében. Később a Corvin közben avathatta fel az 1956-os forradalom kis hőseinek emlékművét.
Észtország mindig is közel érezte magához a magyarok szabadságvágyát. Petőfi Sándor Szabadság, szerelem! című versének sorai Ellen Niit fordításában észt fiatalok nemzedékeiben ültették el a szabadság iránti vágyat.
1956-ban a Szovjetunióban Sztálin halála után hatalmi harc kezdődött, majd Berija bukása után Nagy Imre került a magyar párt élére, ám sorsa megpecsételődött. A reformok folytatódtak, Moszkva nagyobb szabadságot ígért a szatellitállamoknak, 1955-ben létrehozták a Varsói Szerződést, és felmerült, lehetne-e Magyarország semleges Ausztria példájára.
1956-ban Hruscsov az SZKP XX. kongresszusán nyilvánosságra hozta Sztálin bűneinek egy részét. Lengyelországban nagyszabású megmozdulások törtek ki, Magyarországon Petőfi-körök alakultak, amelyek október 23-án szolidaritási tüntetésre szólították az egyetemistákat. A tüntetés rövid idő alatt a kommunista hatalom elleni felkeléssé vált, ledöntötték a Sztálin-szobrot. A szovjet hadsereg ellenállásba ütközött, a felkelők között iskolások és munkások is harcoltak.
Moszkva végül bejelentette csapatai kivonását Budapestről, Nagy Imre ismét a kormány élére került, Magyarország a többpártrendszer felé indult. November 1-jén Magyarország bejelentette kilépését a Varsói Szerződésből és az ENSZ segítségét kérte, de a világ a szuezi válság miatt nem mutatott különösebb érdeklődést. November 4-én 200 ezer szovjet katona 2500 tank támogatásával bevonult Budapestre, és hetek alatt vérbe fojtotta az ellenállást. Mintegy 180 ezer magyar menekült Nyugatra, a halálos áldozatok számát több mint 2500-ra becsülik.
Észtországban a magyar forradalom a remény fellángolását hozta. Valdur Raudvassar visszaemlékezése szerint egy aratóünnepen a boltvezető, Elmar Uibo szónoklatot tartott a magyar felkelésről, majd így szólt: „Nem tudjuk a magyar himnuszt, hát énekeljük el az észtet!” Mindenki felállt és elénekelte a betiltott észt himnuszt, csak a falu egyetlen párttagja maradt ülve.
Enn Tarto szerint 1956 őszén egy moszkvai propagandista a magyar hazafiak elítélését követelte egy iskolai gyűlésen, mire a diákok füttykoncerttel és lábdobogással válaszoltak. A tartui diákokból alakult Eesti Noorte Malev tagjait a magyar forradalmat támogató röplapok terjesztése miatt ítélték el.
1957 elején Lihulában megalakult az Észt Nemzeti Felszabadítási Szervezet, később Észt Szabadságharcosok Szövetsége néven, fegyverek beszerzését és katonai kiképzést tervezve. A tartui Eesti Noorte Malev 1956 novemberében mintegy 300 röplapot terjesztett a magyar szabadságharc melletti kiállás jegyében.
Az Észt Kommunista Párt Központi Bizottsága október 30–31-én külön ülésen foglalkozott a szovjetellenes hangulatokkal. A magyar ellenállás vérbe fojtása után a Nyugat vonakodása általános csüggedést keltett. Uno Mereste szerint a remény homokvárnak bizonyult, kialakult az alkalmazkodási komplexus, amelyet később „arany hatvanas évekként” emlegettek.
A magyarokat támogató észteket üldözték. Enn Uibo költőt, aki megírta a Koszorú az elesett magyar szabadságharcosok emlékére című versét, 1957 áprilisában letartóztatták, tíz év börtönre ítélték, és 1965-ben halt meg Dubrovlagban.
Az 1956-os mártírok 1989. június 16-i újratemetése 250 ezer ember részvételével olyan eseménysort indított el, amely Magyarország felszabadulásához vezetett. A Legfelsőbb Bíróság 1989. július 6-án rehabilitálta Nagy Imrét, ugyanezen a napon halt meg Kádár János.
