Párhuzamok és ellentétek: Oroszország politikai klímája a Szovjetunió alatt
Sz. Bíró Zoltán történész szimbolikus párhuzamot állít fel a mai Oroszország és a Brezsnyev-korszak Szovjetuniója között, hangsúlyozva, hogy Putyin rezsimje sokkal keményebb politikai elnyomást gyakorol, mint elődjei. Az ellenszegülés, a különböző vélemények és a politikai disszidencia elnyomása még szélesebb körben és brutálisabb formában valósul meg, mint annak idején – érvelt a Téma évadzáró adásában.
Az orosz társadalom az Ukrajna ellen indított háború óta szembesült a politikai foglyok számának drámai növekedésével is. 2022 februárja óta a kémkedés és hazaárulás vádjával kiszabott ítéletek száma 800-ra emelkedett, míg a 25 év alatt mindössze 200 hasonló ítélet történt. Figyelmeztetés értelmében a jogvédő szervezetek, bár folyamatosan elnyomás alatt állnak, arra jutottak, hogy az ítéletek többsége politikai alapú.
A társadalmi ellenállás fokozatos erodálása
A társadalmi ellenállás az elnyomás és a propaganda következtében látványosan csökken. Alekszej Navalnij, a 2024-ben börtönében elhunyt ellenzéki vezető példája korábban még több tüntetést váltott ki, alátámasztva, hogy a hatalom kemény intézkedéseket hozott a tiltakozások letartóztatására. Azonban ahogy a sajtó- és szólásszabadság korlátozódott, a tiltakozások száma is csökkent. A megfélemlítés eszközei, mint amilyen a szélsőséges tevékenység és terrorizmus vádja, könnyen célzották a putyini rendszer kritikáit, ezzel csökkenve a társadalmi aktivitást.
Pörgetett propaganda és gazdasági eszközök
Putin a háborúval igyekszik pótolni a gazdasági növekedés csökkenését, amely még a 2000-es években dinamikusan emelkedett. A Krím 2014-es annexiója ideiglenes fellendülést hozott, de a társadalom belső megfélemlítése mellett a háború támogatottsága is 70-80% között mozog. Ennek ellenére a lakosság kétharmada békét sürget, azonban a putyini rezsim nem érzi a nyomást a kompromisszumok irányába, mert többé nem az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel, hanem a saját erő pozicionálásával foglalkozik.
A nyugati szankciók kétélű kést jelenthetnek
A gazdasági szankciók célja, hogy megakadályozzák Oroszország további mozgásterét, amelynek részeként az EU a magyar kormány agráriusai által hordozott bírálatokat hallgatja, hogy miként kezeli az orosz vagyont. Sz. Bíró utal arra, hogy az amerikai és orosz összefonódás az orosz vagyonnal kapcsolatosan felmerült, ahol a cél, hogy a zárolt eszközökből Ukrajna újjáépítésére fordítsák a pénzeket.
Orbán és az orosz érvek közelítése
A magyar kormány a közelmúlt nyilatkozataiban kezdett közelíteni az orosz álláspontokhoz. Orbán Viktor kijelentése, amely már nem világítja meg, hogy ki támadott meg kit az orosz-ukrán konfliktusban, azt a retorikát tükrözi, amely Putyin narratíváját tükrözi. Sz. Bíró hangsúlyozza, hogy az ukrán érdekek garantálásáért szükséges NATO-tagság egyelőre nem reális lehetőség, ahogyan az is valószínű, hogy Ukrajna hajlandó lenne lemondani az oroszok által megszállt területekről, ha nemzetközi garanciákat kap a védelemre.
Az orosz állapotok megértése és a jövőbeli békeformációk középpontjába kell állítani a háborús bűnök és jóvátételi kérdések napirendre tűzését – ez Sz. Bíró kritikája, amely megkérdőjelezi a nemzetközi szankciók feloldásának jelenlegi viszonyait, és hangsúlyozza a megoldásért folytatott nemzetközi erőfeszítések fontosságát.
A jelenlegi helyzet tükrében Ukrajna nincs olyan helyzetben, hogy bármilyen békealku keretein belül megelégedjen, élve a NATO és az EU támogatásával. Ennek következtében a folytatódó háború és a nemzetközi közösség nem megfelelő reagálásának következményei már most is súlyosak – az orosz agressziónak az önálló védelemre kell készen állnia, ezzel védve a nemzeti integritását az elnyomással szemben.
Forrás: telex.hu/kulfold/2025/12/23/sz-biro-zoltan-2026-musor-legfontosabb-allitasok-orosz-ukran-haboru
