Szülni, Abalakot Pucolni, Bokszzsáknak – Mire Jók a Nők a NER Számára?
A férfiak dominálta világban, ahol a politika és a társadalom vezéralakjai gyakran elmarasztalják a nőket, egyértelművé válik, hogy a nők szerepe egyes férfi politikai vezetők értelmezésében cseppet sem túllép a hagyományos kereteken. Szülőidőszakra tervezett identitás, ablakpucoló szerep, vagy akár bokszzsák figurája – e három jellemző nem csupán figuratívan, hanem a véleményeikből kirajzolódó társadalmi együttélés normáiként is megjelenik. A NER ideológiai keretei között a női lét eleve behatárolt, és nem hagy teret az alternatív életutak számára.
Orbán Viktor, aki 2017-ben megjegyezte, hogy a „nőügyekkel nem foglalkozik”, ironikus módon képviseli azt a nézetet, hogy a női szerepek nem túl érzékeny téma; hiszen a kormányzat a nők életének definiálására vállalkozik, mintha az nem lenne közügy. Kövér László 2015-ös kijelentése, miszerint „lányaink az unokák szülését tartanák a legmagasabb önmegvalósításnak”, jól tükrözi a kormánypárti politikai diskurzusban megjelenő női képet. E korlátozások mögött nem csupán a férfiakra vonatkozó elvárások húzódnak meg, hanem a társadalom egészének kapcsolati rendeje is.
A Nők Szerepe és a Patriarchális Rend
A Fidesz a 2010-es évek elejétől folyamatosan hangsúlyozza a család fontosságát, ugyanakkor a családon belüli erőszak problémáját nem kezelte valódi súlyával. A családon belüli kapcsolatok normáit a politikai diskurzuson keresztül alakítják, és bár egyes intézkedések bejelentésénél elhangzik a családok védelmének fontossága, a jogszabályi intézkedések nagy része, mint például az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának elutasítása, egyértelművé tette, hogy a kormány nem kívánja ezt a kérdést valódi politikai prioritássá tenni.
A 2012-es parlamenti vitában Varga István fideszes politikus azt állította, hogy „az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé”, ami jól illusztrálja, hogy a nők feladatai a kormányzati diskurzusban nem függetlenednek a hagyományos patriarchális értékek örökségétől. A Fidesz 16 éves kormányzása alatt a nők elvárásainak alárendelése, legyen az szülési kötelezettség vagy a háztartási feladatok normálissá tétele, progresszív következmények helyett inkább konzervatív tagolódást hozott a magánéletben is.
Az Alternatív Életutak Elhanyagolásának Következményei
A nők elleni erőszakkal kapcsolatos ügyek és azok politikai reakciója egyértelműen mutatja, hogy a Fidesz nem szán helyet a női életutak sokszínűségének elismerésére sem a nyilvánosságban, sem a jogi keretek között. A férfiaknál jóval erősebb közéleti kontroll, és az alternatív identitásformák kriminalizálása a társadalom szolidaritását torzítja, ahol a fennálló jogi intézkedések nem a védelmet, hanem a domináló hatalmi struktúrákat szolgálják.
Az ilyen politikai diskurzusok hátterében nem csupán a nők szenvedése áll, hanem a társadalom egészének életszínvonal-csökkenése is. Egy társadalom, ahol a nőket csupán mint szülőket és háztartási alkalmazottakat kezelik, elveszíti azokat a gazdasági és társadalmi előnyöket, amelyek a női identitások kifejeződéséből és aktív részvételéből származhatnának. A férfiakat is sújtja ez a tendencia, hiszen a patriarchális társadalom merev keretei között ők is kiszorulnak a valódi, sokszínű kapcsolatokból, amik a közérdek és a közösségi értékek állandó kiüresedésével fenyegetnek.
A nőkkel kapcsolatos politikai diskurzus tehát nem csupán a női identitások marginalizálódása, hanem egy ideológiai küzdelem, ahol a valóságérzékelés szelektíven manipulálható. A jövő érdekében elengedhetetlen, hogy a női szerepeket reálisan, sokoldalúan találjuk meg, és elfogadjuk a másságot, az alternatív életutakat, és a valódi nemi egyenlőséget.
