Sikertörténet helyett bocsánatkérés, magyarázkodás és vádaskodás lett az ügynökakták nyilvánosságra hozatalából
A Tisza azzal a céllal hozta nyilvánosságra az ügynökaktákként emlegetett állambiztonsági iratokat, hogy 36 évvel a rendszerváltás után pótolja a magyar politika egyik mulasztását, és teljesítse kampányígéretét. November 4. óta bárki rákereshet a nyílt adatbázisban ismert emberek és rokonai, ismerősei, volt munkatársai nevére.
Az aktanyilvánosság mégsem lett egyértelmű sikertörténet. Napok óta magyarázkodni kell, miután egy informatikai hiba miatt Lezsák Sándor volt fideszes országgyűlési képviselő és 163 másik érintett neve is bekerült a hálózati személyeket tartalmazó kereshető adatbázisba, pedig ők a kommunista diktatúra áldozatai, megfigyeltek voltak. A hiba arra is rávilágított, hogy az iratokat kezelő Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára vélhetően politikai nyomás alatt dolgozott a határidő betartásáért.
Magyar Péter eredetileg két hónapot akart szabni az aktanyilványság megvalósítására, amire a levéltár jelezte, hogy nem kivitelezhető. Ebből lett az október 23-i dátum, amit szintén nem sikerült tartani. A leginformatívabbnak tartott beszervezési dossziékat csak február 25-én teszik közzé, mert nem volt elég idő a feldolgozásukra. A Lezsák-hibát okozó Excel-táblázatot is csak a november 4-i határidő előtt egy hónappal kapta meg a levéltár az Alkotmányvédelmi Hivataltól. A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete szerint politikai kérésre, a Tisza vállalásának teljesítése érdekében került sor a gyors nyilvánossá tételre. A Fidesz a kapkodás miatt kritizálja a kormányt, és a felelősök lemondását követeli.
Bocsánatkéréstől a szabotázsgyanúig
Miután nyilvánosságra került a hiba, Magyar Péter bocsánatot kért Lezsák Sándortól, a parlament hétfői ülésén pedig igyekezett eltávolítani magától az ügyet. Azzal érvelt, hogy neki és a kormányának semmi köze az ügynökakták megnyitásához és a levéltár hibájához. Szerinte az ÁBTL az Országgyűlés alá tartozik, a kormánynak nincs ráhatása a munkájára. Toroczkai Lászlónak azt mondta, hogy a 2013-as törvény szerint az ÁBTL nem tartozik a kormány alá.
Ez formailag igaz, de a politikai felelősséget nem teszi semmissé, hiszen a folyamatról elsősorban a kormány kommunikált. November 3-án háttérbeszélgetést rendeztek Tarr Zoltán miniszter és egy kormányszóvivő részvételével, a november 4-i sajtótájékoztató előtt pedig Magyar Péter három miniszterével és egy kormányszóvivővel járt a levéltár raktárában. Tarr Zoltán azt mondta, személyesen nem érez felelősséget a hiba miatt, mert nem ők állították össze az adatbázist.
A miniszterelnök azzal is érvelt, hogy nem a kormány szabott határidőt, hanem a törvény, és felemlegette, hogy a Fidesz, a KDNP és a Mi Hazánk képviselői is megszavazták a javaslatot. Ez az érv több szempontból sántít: a törvényjavaslatot a Tisza képviselője, Melléthei-Barna Márton nyújtotta be, és Magyar Péter maga jelentette be április 28-án, hogy október 22-én válnak nyilvánossá az iratok, jóval a júliusi benyújtás előtt.
A parlamenti vitában Magyar Péter arra is utalt, hogy a levéltárból esetleg valaki szándékosan hibázott, más megbízásából, hogy hiteltelenítse az egészet. Arra a kérdésre, mire alapozza ezt, nem válaszolt. Kedd reggel a Telexbe is beleszállt, miután megjelent a 36 évig ültek az ügynökaktákon, végül a Tisza-kormány elkapkodta című videó.
Nem csak a hiba miatt felemás az aktanyilvánosság
A Lezsák-ügy csak a történet egyik oldala. Arra a kritikára sem született érdemi válasz, hogy jelenlegi formájában az adatbázis nem biztos, hogy közelebb visz annak megállapításához, kik voltak a valódi ügynökök és kik az áldozatok. Most ugyanúgy szerepelnek benne azok, akiket csak megpróbáltak beszervezni vagy elszabotálták az együttműködést, mint azok, akik évekig aktívan segítették a politikai rendőrséget.
Teljes kép sosem lesz, hiszen sok irat megsemmisült vagy eltűnt, és több irat még a szolgálatoknál van. A hálózati személyek többségének nem maradt fenn a beszervezési dossziéja, a munkadossziékat pedig az áldozatok védelmében nem hozzák nyilvánosságra. A politikai nyomás és a kapkodás nem segített abban, hogy a lehető legjobb megoldás szülessen, és az 1956-os forradalom 70. évfordulójának szimbólumát is beárnyékolják a történtek.
Kérdés, milyen politikai következményei lesznek az ügynek, és mennyire ingatja meg a Tisza népszerűségét. Politikailag kockázatos lépés volt az iratok nyilvánosságra hozása: csalódhatnak, akik nagy leleplezésekre számítottak, miközben sok családot szembesíthet a múlt. Erre a következő hónapok közvélemény-kutatásai adhatnak választ.
