Oktatási autonómia: múlt és jelen kontrasztjai
Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) alapítója, és öccse, Horn Gábor, a Közgazdasági Politechnikum megalapítója Veiszer Alinda műsorában tekintették át az oktatás sorsát és az iskoláik különbözőségeit. A beszélgetés során a testvérek megosztották nézeteiket a pedagógiai innovációról és a rendszerváltás során született oktatási kezdeményezésekről.
Horn György elmondása szerint az általuk felépített AKG az első hazai magániskola volt, amely egy burokban működő, elitista intézménnyé vált. Azonban hangsúlyozta, hogy minden pedagógiai kísérletük mögött szándék állt: kísérlet arra, hogy személyközpontú közösségeket hozzanak létre, még ha ez az egyenlőtlenségek csökkentésére tett próbálkozásaik kudarcával is járt. Horn Gábor, a Politechnikum vezetője azonban inkább szociálisan érzékeny, befogadóbb struktúrát kívánt létrehozni, amely az iskolai döntéshozásba bevonja a tanárokat, diákokat és szülőket egyaránt, ahogy ezt például az iskolabírósági modell is tükrözi.
Reformok és társadalmi rétegek elérése
Horn György és Horn Gábor között markáns a nézetkülönbség abban, hogy egy elitista hozzáállás vagy befogadó szemlélet segíti elő a reformokat. Az AKG ráerősített az elitképzésre, míg a Politechnikum társadalmi szempontból szélesebb bázist kívánt megszólítani. Mindez rávilágított arra, hogy a hazai oktatási rendszer irányváltásai mennyire eltérő értékek mentén valósulnak meg. Horn György elismerte, hogy az AKG magas tandíjai — jelenleg havi 160 ezer forint — kizárólag a felső-középosztály számára elérhető intézménnyé tették az iskolát.
Állami oktatás kontra alternatív modell
A testvérek hosszasan elemezték az állami oktatás és az alternatív kezdeményezések viszonyát. Horn György szerint a 2011 előtti rendszerben — bár voltak feszültségek — az iskolák autonómiája érvényesült. A jelenlegi helyzetet viszont egy központosított, hatástalan struktúraként írta le, amely ellehetetleníti az innovációt és növeli a bürokráciát. Ezen a véleményen osztozott Horn Gábor is, aki szerint a megnövekedett központi irányítás nem javította az iskolák hatékonyságát, sőt tovább mélyítette az oktatás problémáit.
Horn Gábor szerint az alapvető gond az, hogy a rendszerváltást követően hiányzott az a társadalmi kohézió, amely valódi reformokat tett volna lehetővé. Hozzáfűzte, hogy a pedagógustársadalom jelentős része reformellenes és inkább a stabilitást részesíti előnyben. Ez a hozzáállás szerinte hátráltatta a szükséges változtatásokat.
A jelen oktatási rendszer kritikája
Horn György és Horn Gábor abban egybecsengenek, hogy a jelenlegi központosítás ellehetetleníti az autonóm folyamatokat. Horn György szerint a mai állapotokban az oktatási rendszer inkább egy állami hivatalra hasonlít, alávetve magát a központosított kontrollnak, amely még az olyan mindennapi kérdéseket is irányítja, mint például az iskolai ebédrendelések kezelése.
Horn Gábor ehhez hozzátette, hogy a helyi közösségekre alapozott iskolafenntartás sokkal hatékonyabb volna. Számára az önkormányzati fenntartás a korszerű megoldás, amely jobban ismeri és kezeli az adott közösség igényeit, mint egy távoli minisztériumi struktúra. Véleménye szerint az önkormányzatok korábban sok esetben erejükön felül támogatták az oktatást, de ma már ezek a lehetőségek eltűntek, helyette egy tehetetlen és nem hatékony bürokrácia dominál.
A jövő zálogai: reform vagy lebontás?
A beszélgetés végén a testvérek rávilágítottak arra, hogy a jelenlegi oktatási rendszert nem lehet megreformálni, csak alapjaiban újragondolni. Horn György szerint minden jelenlegi elemmel szakítani kell, mert ezek csak további korlátozást és káoszt eredményeztek. Horn Gábor szerint a kulcs a helyi kezdeményezések szabadságában rejlik, amely képes újból értelmet adni a pedagógusok és közösségek számára a nevelésben és oktatásban.
Forrás: telex.hu/kult/2025/04/19/horn-gabor-es-horn-gyorgy-alinda-oktatas
