Sírás, veszekedés, felszabadulás: a közmédia átállásának belső története
Feszültséggel teli jelenet játszódott le három nappal a parlamenti választás után, április 15-én szerda délután az MTVA Kunigunda úti székházának földszinti büféjében. Legalább húsz ember volt tanúja annak, ahogy egy jól megtermett férfi felemelt hangon kérte számon az MTI egyik politikával foglalkozó munkatársát.
A férfi a köztévé egyik riportere, Császár Attila volt, aki azt ordította a kolléganőjének, hogy gondolja meg, honnan kapja a fizetését, nézzen rá a belépőkártyájára, és ha valami nem tetszik neki, elmehet akár a 444-hez is. Több fültanú szerint elhangzott az is: „oda szarik, ahonnan enni kap”. Az MTI-s kiállt magáért, de a férfi nem vett vissza a fölényes fellépéséből.
A dühöt az az állománygyűlés váltotta ki, amely nem sokkal korábban ért véget a büfé mögötti rendezvényteremben. A dolgozókat azért hívták össze, mert a Fidesz katasztrofális vereséget szenvedett a választáson, és mindenkit az foglalkoztatott, hogyan befolyásolja a kormányváltás a közmédia jövőjét.
A munkatársai által csak „Pitbull” néven emlegetett Németh Zsolt hírigazgató a gyűlésen igyekezett lecsendesíteni a hangulatot. Feszült pillanatokat okozott, amikor egyes dolgozók nyíltan rákérdeztek, folytatódik-e az eddigi öncenzúra, és érkeznek-e még „okosságok”. A hírigazgató mindezt „szerkesztési szabadságnak” nevezte.
A választás utáni napokban a közmédia több dolgozója egymásnak esett. Többen felszabadulásként élték meg, hogy a kézi vezérlés szinte egyik napról a másikra megszűnt, mások viszont összezavarodtak. A Fidesszel szimpatizáló kollégák közül volt olyan műsorvezető, aki úgy döntött, nem akar kiülni a képernyőre.
Az MTI-nél április 26-án egy lapszemle jelent meg a Guardian értesüléséről, amely szerint Bécsből magángépek szállítják el az Orbán-kormány alatt meggazdagodottak vagyonát. A lapszemlét tesztnek szánták: ha ez eljuthat a közönséghez, akkor tényleg vége a cenzúrának. A teszt sikeres volt, az anyagot utólag sem módosították.
Ezt követően az MTI dolgozói megfogalmazták a „Parasztlázadás” néven elhíresült levelüket, amelyben a szerkesztőségi autonómia visszaállítását követelték. Körülbelül száz aláírás gyűlt össze, néhány kivételtől eltekintve a legtöbb MTI-s a nevét adta a levélhez.
A háttérben több mint tíz éven át gyűjtötték az írásos bizonyítékot a cenzúra működéséről. A Pro Domo munkacsoport nyáron egy 482 oldalas dokumentumot adott át a közmédia új vezetésének. Több dolgozó kénytelen szembenézni a kérdéssel: ha zavarta őket a propagandaszerű működés, miért maradtak ott?
Július 7-én a közmédia több szimbolikus alakja távozni kényszerült. Felmentették a hírigazgatót, Németh Zsoltot, és hazaküldték Császár Attilát is. Aznap délután négy órakor az M1 képernyőjén ez a felirat jelent meg: „A közmédia nem hazudhat. Bocsánatot kérünk, amiért hosszú éveken át mégis ezt tettük!”
