Az Úriemberek második évada: sötétebb lett, de a báj eltűnt
Eddie Horniman, a fűbizniszbe vágó angol lord már a második évad első részében megfogalmazta fő motivációját: „Négyszáz éve ennek a birtoknak a határai addig értek, ameddig a szem ellátott. Vissza akarom kapni.” Az első évadban csak belekóstoló férfi megérezte a hatalom ízét, és többet akar – de ennek ára van.
Az Úriemberek 2024-es sorozata ugyanabban az univerzumban játszódik, mint a 2019-es film, de más karakterekkel és helyszínekkel. Az első évad a Ritchie-rajongóknak tökéletes volt, önálló sorozatként gyengébb, de hangulata eltért a futószalagon gyártott gengszterprodukcióktól. Legnagyobb erőssége az volt, hogy soha nem felejtette el: az alapfelállás önmagában vicc.
A második évad majdnem két és fél évvel később, idén szeptember elején érkezett a Netflixre. A történet szerint egy évvel az első évad után járunk: Eddie Horniman Susie Glass egyenlő partnereként igazgatja a Glass család bizniszét, miközben ambiciózus tervei és önjárósága piszkálják a börtönben ülő Bobby Glass orrát.
Az alapszituáció ígéretes: Bobby a luxusbörtön jakuzzijában egyre jobban elveszíti a kapcsolatot a valósággal, Eddie pedig áttolná a Lordok Házán a marihuána legalizációjáról szóló törvényjavaslatot, hogy monopóliumhelyzetét kihasználva az új piacot is Horniman–Glass termékekkel terítse be. Bobby erről hallani sem akar, Susie-nak pedig választania kell pragmatizmus és lojalitás között.
A sztori azonban nem tölti ki az egész évadot, ezért új helyszínek és szereplők sora érkezik: Olaszország, olasz gengszterek és nemesek, arab sejkek, angol püspökök, dél-amerikai drogbárók. A karakterdömping az első évadban is jelen volt, de akkor a szereplők szervesen kapcsolódtak a történethez, most viszont a motivációik gyakran elmaradnak.
Eddie újdonsült felesége, Bella felrobban, de a néző alig tud róla bármit, így a gyász sem működik. A második évad legnagyobb áldozata Freddie, akit alakító Daniel Ings az első évad legjobb meglepetése volt. Freddie azonban elvonóra kerül, alig tűnik fel, majd az évad végére főgonosszá válik, ami a sorozat legkiábrándítóbb fordulata.
A karakterek spirituális utazása – Freddie ultravallásos dílerek befolyása alatt, Bobby mágikus goblinokról fantáziál, Eddie biblikus lázálmokat lát – teljesen idegen a sorozat hangulatától. Guy Ritchie a második évadban csak három részt rendezett, de az összes írásában részt vett, és a bibliai példázatokról szóló monológok sem a karakterekhez, sem a sorozathoz nem illenek.
Az egyetlen értelmezhető mellékszereplő Lord Hawthorne (Hugh Bonneville), a korrupt angol nemes, aki segít Eddie-nek a Lordok Házában, de az évad második felére róla is megfeledkeznek.
Az Úriemberek második évada szándékosan sötétebb: az első jelenetben Eddie félholtra verve kúszik a sárban. Nincs többé lazára vett erőszak és következmények nélküli gengszterkedés. A tét emelése nem áll rosszul a sorozatnak, de a társadalmi és gazdasági kérdések – a marihuána legalizációja, a korrupció – a háttérben maradnak. Susie karaktere idegen módon keveredik egy kokainbizniszbe, amely semmit nem befolyásol.
Guy Ritchie nemzetközibbé tette a sorozatot, az olaszországi palazzók hangulata ideig-óráig elfeledteti a kérdést: mi keresünk itt? Az Úriemberek akkor működik a legjobban, amikor otthon van. A Horniman családban bőven van kiaknázható potenciál, a második évad legjobban sikerült része az, amikor a birtokot ellepő fegyveresek ellen Geoff (Vinnie Jones) és Nanny (Benjamin Clémentine) fog össze.
A második évad bemutatója előtt felröppent a hír, hogy a harmadik évadban szerepet kaphat Meghan Markle, de a stáb tagadta, hogy ez komolyan felmerült volna. Az első évad után még megbocsátást nyert Guy Ritchie az élőszereplős Aladdin miatt, a második évad után azonban emlékeztetni kell mindenkit: ezt a jelenetet is ő rendezte.
Az Úriemberek második évada a Netflixen látható.
