HEAVEN STREET SEVEN: A KRÉZI SRÁCOT AZ EMERGENCY HOUSE-NAK KÖSZÖNHETJÜK
Szűcs Krisztián, a Heaven Street Seven (HS7) frontembere és dalszövegírója, a 2015-ös feloszlást követően, idén néhány koncert erejéig újra összeállt a zenekarral. A Budapest Parkban megrendezett koncertjükre készülve részletesen beszélgetett az újraegyesülés okairól és a zenekar történetéről. Mellettük Takács-Brouwer Zoltán Jappán, a HS7 billentyűse és producere is jelen volt, aki arra emlékeztetett, hogy az orfűi fellépésük nem csupán öregfiúk koncert volt, a dalok még mindig képesek voltak megmozgatni a közönséget.
A zenekar alapvetően angol nyelvű számokat játszott a kilencvenes években, ekkor a magyar indie és britpop kedvelőit célozta meg, ami Szűcs szerint körülbelül háromszáz embert jelentett az országban. Azonban a 2000-ben megjelent Cukor című lemezük, amely a 100 legfontosabb magyar lemez közé is bekerült, kivitte őket ebből a kis buborékból, és szélesebb körben ismertté váltak.
A Cukor albumról több dal, például a „Mozdulj” és a „Sajnálom” népszerűsége ugrásszerűen nőtt, míg a „Hol van az a krézi srác?” dal még a Danubius rádió műsorába is bekerült, bár a szerkesztők a dalszöveg egy részét ki akarták cserélni, amit a zenekar nem fogadott el. Szűcs Krisztián az interjúban azt is elárulta, hogy a szintén újra aktív Emergency House inspirálta nagy slágerük szövegét.
Az évek során a HS7 tagjai hitték, hogy külföldi karriert építhetnek, hiszen 2006-ban 600 jelentkező közül ők nyerték el az European Breakthrough Awardot, amit az EU-hoz csatlakozó országok zenekarai közül a szakma a legjobb nemzetközi áttörés lehetőségeként értékelt. Együtt turnéztak a kultikus Church zenekarral, Londonban is több száz fős közönség előtt léptek fel. Ezt az időszakot azonban a zenekar utólagelszalasztott lehetőségnek tartja, mivel a hazai szakmai szereplők nem támogatták őket abban, hogy a nemzetközi siker zálogaiként megjelenjenek.
A zenekar vezetője szerint a HS7 háttérsztorija nem volt olyan erős, ami megkönnyítette volna a zenei anyaguk értékesítését. Szűcs Krisztián egy frappáns hasonlattal érzékeltette a helyzetet: „Ha én vagyok a világ legjobb biciklise, és kapok egy biciklit, akkor sem fogom utolérni a Trabantot.” Ezzel arra utalt, hogy a magyar zenei piacon messze több támogatásra lenne szükségük, hogy egy nyugat-európai zenekarral egy szinten tudjanak versenyezni.
A zenekar tagjai a „Cukor” után a „Tudom, hogy szeretsz titokban” című albumot is jelentősnek tartják. Az ezt követő „Jazz” című lemez már inkább Szűcs Krisztián és Jappán közös alkotásaként jellemezhető. A HS7 életművét a 2012-ben megjelent „Felkeltem a reggelt” zárta le, ám ezt egyfajta lezárásnak érzékelték, mivel a zenekar kreatív lendülete fokozatosan eltűnt. Jappán kitért rá, hogy az utolsó fellépésük egy megalázó halászléfesztiválon zajlott, ami után már egyértelmű volt, hogy véget ért a történetük.
Szűcs Krisztián, aki nemrégiben novelláskötetet is kiadott, a műsorban hangsúlyozta, hogy a HS7 nem tervez hosszú távú működést, új dalokat sem írnak, csupán egy pár koncert erejéig álltak össze. Jappán elárulta, hogy voltak beszélgetések arról is, hogy a Soerii & Poolek zenekarával újra összeálljanak, de jelenleg nem lát sok esélyt arra, hogy közös produkciójukat a Beton.Hofi zenekarában játszó Kovács Gergellyel újra színpadra vigyék.
