Karácsonyi Ünnepség Az Állatkertben
A budapesti állatkertben, a karácsonyi időszak kezdetén, a hüllők és emlősök lakói kedden már örülhettek különleges ajándékaiknak. Az ajándékok azonban nem sokáig értek célba, mivel a gondozók által készített finomságokat szinte azonnal elfogyasztották az állatok. A különféle élőlények között nemcsak indiai elefántokat, hanem vörös pandákat, szurikátákat, dajkacápákat, sőt, egy rozsomákot is megleptek karácsonyfa díszekkel és ízletes falatokkal az állatkert karácsonyi sajtóeseményén.
A program csúcspontja Samu, a négyéves ázsiai elefánt volt. Amint megérkezett a Szavannaházhoz, azonnal a földimogyoróval teli dobozra támadt. Samu, aki idén még az életéért küzdött, most teljesen elemében volt; izgatottan dobálta a kartondobozt, mielőtt jóízűen falatozni kezdett az eledelből, amit a támogatók adományoztak. Később a karácsonyfát is felfedezte, és a zöldség- és gyümölcsdíszeket elpusztította, a fát pedig ledöntötte. Angele, a hétéves anyja, szintén nem finomkodott, és gyorsan szétszedett egy mogyoróval teli dobozt. A szóvivő, Hanga Zoltán szerint, az állatkertekben élő ázsiai elefántok átlagosan 50-60 évet élnek.
Az elefántok után Ottó, a rozsomák, is megkapta saját karácsonyfáját, ám ezúttal nem égősorokkal díszített, hanem marhaszív-darabokkal. Bár kezdetben óvatosan közelítette meg az ismeretlen szagot, végül rátalált a falatokra, és nagy lelkesen falatozott. Hanga elmondta, hogy a népnyelven torkosbornak nevezett állat eleinte nem értette, miért van ez a különös „marhaszív-szagú” fa a környezetében, de gyorsan kiderült, hogy ez a fa nem csupán díszlet, hanem tápláló élelemforrás is.
A vörös pandák, Bendegúz és Dayah is figyelemfelkeltően barátságosak voltak, gyakran megközelítve a látogatókat, sőt, az egyikük még két lábra is emelkedett. Egy gondozó érkezésével azonban igazi izgalom tört ki, amikor egy dobozt hozott, amelyben édesburgonya, szőlő, alma, körte és bambusz alapú pandabrownie várta őket. Hanga kifejtette, hogy noha a vörös pandák ragadozóknak számítanak, étrendjükben jelentős részét növényi táplálékok képezik.
Az esemény végén a szurikáták is örömmel fogadták a kis fenyőfát, melyet lisztkukacokkal díszítettek. A három szurikáta a gondozók kíséretében felfedezte a fa körüli izgalmas új ízeket, felemelve a hangulatot az ünnepség végén.
Az utolsó atrakció a dajkacápák voltak, akik számára a gondozók kis halakat biztosítottak. Az állatok nem csak megragadták a falatokat, hanem szinte beszippantották őket, amint a búvárruhás, mikulássapkás gondozók etették őket. Az esemény során Hanga Zoltán megosztotta a dajkacápák evési szokásait, hangsúlyozva, hogy ezek az állatok valódi vákuumot alkotnak szájüregükkel a táplálék megszerzéséért.
