Titkos társulati ülést tartottak az Operettszínház dolgozói
Titkos társulati ülést tartottak hétfőn a Budapesti Operettszínház dolgozói, amelyen azokat a kérdéseket vitatták meg, amelyekre sem a színház jelenlegi vezetőségétől, sem az új kulturális kormányzattól nem kaptak választ. A megbeszélésen a társulat szinte minden szektora képviseltette magát.
A társulat tagjai a hétvégén a közösségi médiában szerveztek akciót, amelyben ujjaikkal O betűt formázva készítettek szelfiket, és az 👌 emojival jelezték, hogy nem vesznek részt az Operett Forgatagon, ezzel fejezve ki szolidaritásukat a színház vezetősége ellen tiltakozók iránt.
Kiss-B. Atilla főigazgató korábban úgy nyilatkozott, hogy a társulatnak csak egy szűk része elégedetlenkedik, jóllehet a vezetőségnek címzett nyílt levelet már nyáron több mint ötven dolgozó aláírta. A színház öt tagjával folytatott beszélgetés során többen csak név nélkül vállalták a megszólalást, egységesen állították azonban, hogy az elégedetlenek ötvennél jóval többen vannak, sokan pedig tartanak a retorzióktól.
Peller Anna húsz éve társulati tag, aki részt vett a hétfői alternatív ülésen. Elmondása szerint szinte minden szektor képviseltette magát, mert minden területen szakmaiatlanságokat érzékelnek. Vásári Mónika Jászai Mari-díjas színésznő szerint az elégedetlenségük már jóval korábban megjelent: a 2023-as igazgatóválasztásnál a tagság több mint kétharmada Kiss-B. Atilla ellen szavazott, ő mégis újra megkapta az intézmény vezetését.
A dolgozók 2026 áprilisában az új kulturális kormányzatot is megkeresték, kérve, hogy gazdasági és szakmai szempontok alapján világítsák át az intézményt. A levelükre egyelőre nem érkezett válasz.
A társulat által megfogalmazott problémák egyike az alacsony előadásszám: míg az állami támogatás kétmilliárd forinttal nőtt, öt év alatt szinte felére esett vissza a játszott előadások száma. Az alkalmazottaknak évente 80 előadást kellene teljesíteniük, ami a hármas szereposztások miatt is lehetetlen. Peller Anna szerint ha egy színész egy előadásból havonta csak egyet játszik, teljesen kijön a gyakorlatból.
A dolgozók alacsony nézőszámokról és visszaeső művészi színvonalról is beszámoltak. Többek szerint a jegyeket gyakran 50 százalékos áron, sőt 1000, 500 vagy 200 forintért értékesítik. Vásári Mónika úgy fogalmazott, az Operettszínház mint brand szűnt meg az elmúlt időszakban.
A fizetésekkel kapcsolatban a színésznő vitatta a vezetőség által közölt átlagadatokat, szerinte azokba a jogdíjkifizetéseket is beleszámolták, ami jelentősen felhúzza az átlagot. A társulat tagjai továbbra is problémának tartják a hat évvel ezelőtti zaklatási ügy kezelését, valamint a párbeszéd hiányát. Vásári Mónika szerint nyolc éve szerződéstárgyalásuk sem volt, és sokszor előre nem tudják, milyen produkcióban fognak játszani.
A szeptemberre meghirdetett hivatalos évadindító ülést lefújták, amikor a vezetőség tudomására jutott, hogy a munkatársak jó része tiltakozását kívánta hangot adni. A vezetőség ezt később a feszített munkarenddel magyarázta.
Peller Anna szerint míg korábban igazi műhelymunka zajlott a színházban, mostanra a bemutatók színvonala is sokat esett. A 2026–2027-es szezont a remény évadaként hirdették meg, melynek két bemutatóját Homonnay Zsolt rendezi, aki mostanra a színház első számú rendezőjévé vált. A lapnak nyilatkozók szerint színésztársuk lojalitását nehezen élik meg.
A dolgozók egyelőre nem terveznek drasztikusabb lépést, mert ha nem lépnének színpadra, azzal legfeljebb a nézőkkel szúrnának ki. Több társulati tag szerint a legjobb megoldás az lenne, ha Kiss-B. Atilla lemondana, mások szerint a minisztériumnak kellene eltávolítania őt, és megbízott igazgatót kinevezni, majd rendes pályázatot kiírni.
Peller Anna hozzátette, nemcsak az igazgató személyéről van szó, hanem az operettszínházi tradíciót kellene megmenteni, mert bűn lenne elveszni hagyni azt a szellemiséget, amit a Latabárok és Honthy Hannák alapoztak meg.
