Kocsmai valóság a Vígszínház színpadán
Kovács Patrícia erősen mázolt arccal, kocsmárosként buzdítja a közönséget, hogy bátran menjenek fel a színpadra, és rendeljenek a pultnál a szeptemberben bemutatott 4-6 című darabban. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése Budapest ismert kocsmahálózatának egyik egységében játszódik, és azt a kérdést pedzegeti, milyen felnőtté válni egy olyan világban, ahol a bizonytalanság alapállapot.
A néző a darab kezdete előtt bejárhatja a Schnábel Zita által tervezett díszletet. A kocsmák dohos világában alkoholtól bódult emberek súlyos témákról beszélgetnek, miközben az élet egyéb területein elveszettek. A díszletben klasszikus kocsmakarakterek és -szituációk jelennek meg: tébláboló alkoholisták, kártyatrükköket mutató srác, ételfutár, koszos vécék, zenegép és teleírt, rúzsfoltos tükrök.
A színdarab úgy indul, hogy a húszéves Nati (Gál Réka Ágota) betoppan a kocsmába, hogy munkát vállaljon. Hamar szembesül azzal, hogy itt sok jóra nem számíthat, mégis marad, mert boldogulnia kell a fővárosban. A kocsma könyvelője (Szabó Sebestyén László) közli vele, hogy pultosként nem lesz bejelentve, látástól vakulásig kell dolgoznia. A főnököt alakító Kovács Patrícia megtanítja, hogy az éjszakai életben nincsen finomkodás. Kovácsnak jól áll a kocsmárosszerep, a felszínen vicces, cinikus dívaként uralja a pultot, de az első felvonás végére kirajzolódik magányos és szomorú sorsa.
Nemcsak az ő sorsa szomorú ebben a kocsmában. A legtöbben sodródnak az árral, a szülők nem értik a gyerekeiket, a gyerekek szenvednek a kommunikáció hiánya miatt. Mindenki lavírozik ebben a keserű masszában, miközben alkohollal enyhítik a fájdalmaikat. A kocsmában megfordulnak fociszurkolók, értelmiségi egyetemisták, egy Koppenhágából érkezett optimista (Medveczky Balázs), aki lehetőséget lát Magyarországon is, és egy Gajdics Ottó-hasonmásként emlegetett lomis, akit Borbiczki Ferenc alakít.
A vendégek között van Bandi, akit Pogány Induló, azaz Szirmai Marcell játszik. Ő szövegeket ír, rapperkarrierről ábrándozik, miközben az édesanyját keresi. Szirmai a szentesi drámatagozatra járt, januártól az Egyke című filmben látható, de ez az első színházi szerepe gyerekkora óta. Karaktere nem tér el túlságosan a zenész karakterétől, meggyőzően gubbaszt elveszett kamaszként a színpadon, az édesanyját játszó Majsai-Nyilas Tündével pedig a darab egyik legszívbemarkolóbb pillanatát hozták létre.
A készítők nem hagyták elúszni a lehetőséget, hogy Pogány Induló behúzzon a Vígszínházba olyanokat is, akik nem járnak gyakran színházba: Szirmai a szünetben a pultról rappelt a közönségnek. A szünetbeli koncert után Márkus Luca, aki prostituáltat alakít, szintetizátoron kísért mulatós popdallal szórakoztatta a közönséget.
A 4-6 rávilágít arra, hogy bár a fiatal generáció tudatosabb, mint a szüleik generációja, hiába tudják megnevezni a problémáikat, mégsem haladnak nagyobb léptekkel a boldogság felé. Elhangzik a könyvelő szájából: „régen csendben mentünk tönkre a picsába, most pedig podcastokat készítenek róla”.
Az előadásnak megvan a véleménye a szülő-gyerek kapcsolatokról is. Nati szülei állandóan marták egymást, ezért érzi otthonosan magát a bizonytalanságban. Hasonlóan erős szál az apa-lánya kapcsolat, ahol az alkoholista apa nem érti, miért jár a lánya tüntetésekre, rosszul esik neki, hogy a lány inkább a barátja családjával lenne, miközben belül mindennél jobban szeretné, ha a karácsonyt együtt töltenék.
A 4-6 néha csapongó és szerteágazó, mégis jól meghatározható, hogy miről szól: rólunk, magyarokról, az elégedetlenségünkről, a magányunkról és a traumáinkra adott rossz válaszainkról. A közönség szeretett magára ismerni, sokan tapsolni kezdtek, amikor egy klasszikus kocsmai karakter feltűnt, majd sutyorgás indult el, amikor pontos politikai ábrázolások léptek színpadra. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezése nem ad választ a fiatalok kérdéseire, cserébe tud rájuk kapcsolódni. Van, amikor ez is elég.
A 4-6 a Vígszínház műsorán látható. Az összes előadásra elkelt minden jegy.
