Sár, mocsok és mindennapi kegyetlenség – a történelmi krimi varázsa
A történelmi krimi egyszerre nyújt izgalmas szórakozást és ismeretterjesztést: az olvasó rejtélyeket bogoz, miközben a háttérben megelevenedik egy letűnt kor. Nem véletlen, hogy Magyarországon is sok tehetséges szerző műveli ezt a zsánert.
Kondor Vilmos Bűnös Budapest sorozata talán a legismertebb, de Csabai László Szindbádja, Hász Róbert Fábián Marcellje és Baráth Katalin Dávid Veronja is olyan nyomozók, akikkel öröm kalandozni a múlt századokban. Csabainál az oktató jelleg a legerősebb: Szindbád néha szinte mellékesen nyomoz, a kötetek jelentős része nyárlőrinci bokortanyákról vagy szibériai sámánokról szóló ismeretterjesztő betét. Valamennyiüknél a történelmi háttér nem puszta díszlet, hanem olyan közeg, amelynek saját szabályai vannak, és a detektív is kénytelen alávetni magát ezeknek.
Dávid Veron újságíró a századelőn – az emancipált, okos nőket akkoriban Bácskában jobb esetben csodabogárnak, rosszabb esetben boszorkánynak nézték. Baráthnál és Hásznál is a Monarchia a színpad: soknemzetiségű, színes társadalom, amely egyszerre épít az olvasó nosztalgiájára és mutat kontrasztot a titkos bűn és a „békebeli” felszín között.
A történelmi krimi különleges élvezete, hogy tudjuk, amit a szereplők nem: ez a tudás a szereplők feje fölött kommunikál az olvasóval, és elkerülhetetlen fátumot sejtet a cselekmény mögött. Amikor Dávid Veron 1914-ben egy társaskocsi eltűnt utasai után kutat, mi már tudjuk, hogy néhány hónap múlva százezrek halnak meg a frontokon.
Minél régebbre helyezi az író a nyomozót, annál nagyobb a mentális távolság: a középkor embere máshogy gondolkodott halálról, hitről, bűnről és ártatlanságról. Gráczer L. Tamás Budai hóhér sorozata ezt a kihívást komolyan veszi: hőse Marcus, a királyi hóhér, aki ifjúkori vétke után kényszerült erre a pályára. A sorozat pikantériája, hogy a hős érinthetetlen pária, aki hivatalból kínoz és öl, ezzel mintegy magára veszi a bűnt, amit megtorol.
A Budai hóhér világában nincs rendőrség, így a nyomozás mai értelmezése is idegen. Gráczer kitaszítottakat tesz hőssé: Marcust, szerelmét és segítőtársát, Reginát, valamint a „Szarkirályt”, aki Buda utcáit tisztítja. A gyilkosok gyakran a magas politika képviselői – igazi noir kontraszt.
A sorozatban hangsúlyosan jelen van a sár, a mocsok és a mindennapi kegyetlenség: vasárnap a családok kimennek a piactérre megnézni, ahogy Marcus lemetszi a hamisan esküvők ujjait, az istenkáromlók nyelvét, illetve kerékbe tör egy apagyilkost. Ez a Buda a kor viszonyai között világváros, de a 21. századi higiéniai viszonyokhoz mérve legfeljebb egy közepes falu szintjét üti meg.
A történelmi krimitől sosem idegen a híres emberek cameója: Mátyás valamennyi regény fontos alakja, de Janus Pannonius is komoly szerepet kap, a harmadik részben pedig maga Drakula is megjelenik. Ezek a szereplők nemcsak az olvasó híresember-fétisét csiklandozzák, hanem alakítják és finomítják a történetet.
Gráczer három kötete összesen majd 1500 oldal, és minden mondatnak helye van: tér kell a helyszín és a korszak élővé tételéhez, valamint ahhoz, hogy az olvasó érzelmi viszonyt alakítson ki a szereplőkkel. A nyomozás folyamata adja a szöveg linearitását: a bűn felfedezésétől a bizonyítékok összegyűjtésén át a végkifejletig, ahol Marcus proto-Poirot-ként mutat az elkövetőre – mert ezért kezdtünk el krimit olvasni.
