Telefonok nélkül, több ezer ember előtt – így zajlott Phoebe Bridgers koncertje Nashville-ben
Egy több ezer fős arénakoncerten általában szinte lehetetlen úgy körbenézni, hogy ne lássunk több száz magasba tartott telefont. Van, aki végigvideózza a kedvenc dalát, mások a koncert közben is az értesítéseiket nézik. Phoebe Bridgers azonban úgy döntött, hogy a legújabb turnéján ebből semmit sem kér: a közönségnek már a bejáratnál el kell zárnia a telefonját, hogy aztán két órán keresztül tényleg csak a zenére figyeljen.
Ez különösen jól működik egy olyan koncerten, ahol az énekesnő a saját gyászáról, a családi kapcsolatairól és a magánéleti válságairól énekel. A nashville-i Bridgestone Arénában két egymást követő estén, október 10-én és 11-én is megnéztük, milyen az, amikor több ezer ember egyszerre teszi le a telefonját.
Mágneses tasakba zárt készülékek
Az énekesnő idén augusztusban megjelent Lost Weekend című lemezét bemutató turnéján a közönség egyáltalán nem használhat telefont. Ezt úgy oldották meg az arénában, hogy már a bejáratnál el kellett tennünk a készülékeket egy mágnessel zárható tasakba, amit csak a kijáratnál nyitottak ki nekünk. A folyamat még ilyen nagy létszámú közönségnél is gyorsan ment, pedig mindkét napon telt házas volt a koncert.
A Lost Weekend hat évvel a Punisher című album után született, amely fontos pont volt Bridgers karrierjében: ekkor már nemcsak a szűkebb indie körökben volt ismert. Az idén megjelent lemeze szintén nagyon személyesre sikerült, már a nyitódalban elhangzik egy szöveg, ami az édesapja temetését idézi meg, és az egész albumon átível a veszteség érzése. Helyet kaptak olyan dalok is, amelyek a magánéleti kríziseit dolgozzák fel, és akadnak szerelmes dalok is.
Közösség a nézőtéren
Ezeket a dalokat nem is nagyon lehetett volna másként hallgatni, mint úgy, hogy közben el van zárva a telefonunk, hiszen Phoebe Bridgers koncertje az elejétől a végéig olyan volt, mintha a nővérünk mesélte volna el, mi fáj neki az életben. Csak ebben a szobában nem egyedül vagyunk, hanem több ezer ember vesz körül minket, akik szintén átérzik ezeket a dalokat. A telefonok hiánya leleményessé is tette a közönséget: amíg a koncertre vártunk, a tömeg hullámzást indított el a lelátón. Kedves gesztus volt a füzetek osztogatása is, amelyekbe lerajzolhattuk a színpadképet.
Bridgers a temetést felidéző dallal indított, majd a The Outside után felemelkedett egy kupola a színpadon, a zenekar pedig belekezdett a Motion Sickness című, 2017-es dalba. A fények használata is fokozta az élményt: a bakelitlemez borítóján látható, sarki fényre emlékeztető zöldes fényt a fellépés során is megidéztek. Az énekesnő két színpadot használt: a kupolás színpadot elhagyva a koncert második felében átfutott egy egészen kicsi, kör alakú színpadra, ahol az egy szál gitáros és zongorás dalokat adta elő, és a közönséghez is szólt.
„Annyira nyugodt vagyok, hogy ez nem lesz fent sehol az interneten”
„Nagyon hálás vagyok nektek, hogy erre a két órára nélkülözitek a telóitokat. Tudjátok, elbasztam ott fent az imént néhány vokált, és annyira nyugodt vagyok, hogy ez nem lesz fent sehol az interneten” – kezdte az énekesnő az első igazán személyes beszélgetését a közönséggel.
Az este egyik legérzelmesebb pontja az volt, amikor Bridgers megkérdezte, ki érkezett az apukájával a koncertre, majd azt kérdezte, kinek halt már meg az apukája. „Tudják, amikor meghalt az apám, néhány évig azt éreztem, hogy csupán lebegek” – kezdte, majd hozzátette, hogy frusztrálná, ha az apja halálát feldolgozó dalok közben telefonokat szegeznének rá. „Amikor élt az apám, nagyon dühös tudtam rá lenni, nagyon komplikált kapcsolatunk volt, de tőle kaptam a gitáromat és a zongorámat is, ő tanított meg a zene szeretetére.” Ezt a komplikált kapcsolatot a lemez Still Standing című dalában énekelte meg. A zongorás dalokat a kis színpadon úgy adta elő, hogy UV-fénnyel világították meg a fehér ruháját és a zongoráját, miközben síri csendben hallgatta a nézőtér.
Külön jó volt, hogy kétszer is megnézhettük a koncertet, mert mindkét este mást vettünk észre a produkcióban és a színpadképen. Mindkét este végén ugyanarra jutottunk: ezentúl csak telefon nélkül lenne érdemes koncertekre járni.
