Songoku pizza: a legfurcsább magyar találmány
Nem a kürtős kalácsot vagy a lángost kellene büszkén mutogatni a Magyarországra érkező külföldieknek, hanem a Songoku pizzát, amely annak ellenére, hogy semmi jel nem utal rá, egészen magyar találmány. A név japánnak hangzik, a pizza olasz étel, a gazdag feltétek pedig inkább az amerikai pizzakultúrára emlékeztetnek – mégis a sonka-gomba-kukorica kombináció Magyarországon született meg.
Sokakat lehangolhat a tény, hogy a Songoku elnevezés egyszerűen a feltétek első szótagjainak összevonásából származik: sonka-gomba-kukorica. Sokan gyerekkorukban abban a hitben éltek, hogy kedvenc pizzájuk nevét a Dragon Ball című japán mangasorozat főhőséről, Son Gokuról kapta. Az azonos hangzás azonban valószínűleg véletlen, mert a rajzfilmet Magyarországon csak 1998-ban kezdték vetíteni, a sonka-gomba-kukorica feltét viszont régebbi.
A receptet és annak elnevezését a Don Pepe vállalta magára, és más eredettörténetnek nincs nyoma. A Don Pepe az egyik legrégebbi pizzahálózat Budapesten, 1990-ben nyitotta meg első üzletét a Nyugati pályaudvarnál. Nem ők voltak az elsők, akkoriban már létezett pizzázó a belvárosban.
Egy 2000-es Magyar Konyha-cikk szerint a Roxy pizza mellett a Songoku is a Don Pepében készült először. A franchise ötéves Facebook-posztja továbbszövi a történetet: eszerint egyik gyerek vendégük találmánya, illetve kívánsága szerint alakult a recept. Sokaknak élénk emléke van arról, hogy 1990-ben nem csak pizzát ettek életükben először a Nyugati téri pizzázóban, hanem az a pizza Songoku volt, és az élmény egzotikuma levette a lábukról a korabeli vendégeket. A pizza azóta is a magyarok egyik alapélelmiszere, az egyik legnépszerűbb házhoz rendelt étel, kapható nagyon olcsó és igen kifinomult változatokban is.
Az ilyen történetek hátterében gyakran áll egy régi, külföldi étel, recept vagy szokás, a sonka-gomba-kukorica kombinációnak azonban sem itthon, sem külföldön nincs nyoma, története és divatja sem. Kézenfekvő, hogy a hármas a szocializmus végi kínálatból származik: a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a bolti kínálatot és az otthoni hűtőket, kamrákat tekintve teljesen logikus választás volt. Konzerv kukorica és gomba mindig volt otthon, ahogy gépsonka is.
Logikus gondolat lenne, hogy a japánok tettek ilyen, az olasz konyha logikájához nem illő elemeket a pizzára, ennek azonban nincs nyoma, legalábbis mindhárom feltét együttesen. A japánok valóban szeretnek játszani nyugati ételekkel, vannak vad pizzáik – csirkés-teriyakis, kukoricás-majonézes, tonhalas-krumplis –, az amerikai konyha is többször belenyúlt bátran az olasz gasztronómiába, de a sonkás, gombás és kukoricás pizza nagy divatja sehol nincs.
Hiába keressük ezt a feltéttriót más típusú ételeknél, ilyenformán ezt a három alapanyagot nem kombinálták, annak ellenére, hogy a kukorica gombával máskülönben remekül működik, például puliszkán.
A Songoku dicsfénye az utóbbi évtizedekben megkopott, mióta autentikus nápolyi, canotto, római, amerikai, vékony és vastag pizzákat is lehet enni Budapesten és sok nagyobb vidéki városban. A pizzakultúra a kilencvenes évek több más gasztrodivatjával együtt kivetette magából, bár néhány éve gegből visszahozta a Hétköznapok pizzéria szuperkifinomult verzióban.
Aki kedvet kapott a kilencvenes évek pizzahangulatához, készítsen pizzatésztát, majd ha megkelt, terítse sütőpapíros tepsibe, hagyja újrakelni, süsse elő 10 perc alatt, majd kenje meg paradicsomszósszal, mozzarellával, konzerv vagy fagyasztott, és pár perc alatt megfőzött kukoricával, sonkával és szeletelt, majd serpenyőben előpirított gombával fejelje meg.
