Társas utak a mocsok birodalmában
Az élet olykor egy örökös mozgás, egyik helyről a másikra, barátoktól színházig, éjszakai találkozóktól házibuliig tartó állandó úton levés. Sokan találkozhattak már a közlekedés egyik furcsa, mégis megkerülhetetlen aspektusával: beülni egy másik ember autójába. Hiszen ha nincs saját Trabantunk vagy Lexusunk, akkor elkerülhetetlen, hogy a baráti közlekedés nyújtotta lehetőségeket igénybe vegyük. De mi fogad minket ezekben a járművekben?
Egy csatatérként funkcionáló kocsibelső
Ne szépítsük: általában nem egy kifogástalan autóbelső képe tárul elénk, hanem egy kaotikus, szinte poszt-apokaliptikus állapot. Az ülések alatt szanaszét dobált tárgyak, miközben bokáig ér a morzsa, különleges életformák tenyésznek, akár növények, akár felhalmozódott szerves hulladék formájában. Hajdan gyerekülésként funkcionáló tárgyak most nagymama bukósisakjául szolgálnak, és mindezt megkoronázza az időnként felbukkanó rejtélyes berendezési tárgyak, mint például lélegeztetőgépek vagy befőttesüvegbe zárt szemgolyók. Ez nem holmi urbánus legenda: az ember tényleg képes a természet törvényeit meghazudtoló állapotok között közlekedni.
Az örökös bűnbakkeresés művészete
És hogy kit hibáztassunk mindezért a káoszért? Természetesen nem magunkat. A gyerekek az első számú felelősségvállalók: ők kenik az ablakra a dubaji csokit, etetik morzsával a láthatatlan madárrajokat, és húzzák keresztül játékaikkal az autó utasainak terveit. Persze, a gyerekek után jönnek a házastársak, rokonok, barátok, hiszen valakire mindig rá kell kenni a felelősséget. A kutyák sem ússzák meg: ők a titokzatos csomagok és szőrszőnyegek elkövetői, bár furcsa mód soha senki nem találkozott még kutyaszéklettel az autókban. Egy aprócska reménysugár tán? Vagy pusztán egy sztoikus közlekedési rejtély.
Az elkerülhetetlen kérdések
A legfontosabb kérdés, amit mégis fel kell tennünk: nem kellene-e a szülők, gazdák, utazók valamiféle belső szabályrendszert létrehozniuk? Nem lenne ideje megtanítani a kicsiknek és nagyoknak az alapvető tisztasági normákat, például, hogy az Eiffel-tornyot ne az ülések között építsék fel Lego-elemekből? Nem kellene-e egy hajszálnyival több figyelmet fordítani arra, hogy a kocsiban ne uralkodjon állandó káosz?
Az utasok és a járművezetők „együttélésének” apró iróniái mindennapjaink különleges szeletét teszik ki. Tiszta kocsit kérünk, felelősséget vállalva!
Forrás: telex.hu/telextarcak/2025/04/19/sziv-erno-beulni-mas-kocsijaba-tarcanovella-irodalom
