Prágában mesélte el a G-Shock születését az ötletgazda
Ibe Kikuo, a Casio legendás G-Shock modelljének megálmodója Prágában állt színpadra, hogy elmesélje a mára ikonikussá vált karóra születésének történetét. Az eseményre a Casio magyarországi disztribútora szervezésében magyar társaság utazott el, amelyben újságírók, cégvezetők, influenszerek és egyszerű órarajongók egyaránt helyet kaptak.
A nyolcvanas évek elején az órákra még alapvetően érzékeny precíziós műszerként tekintettek, amely többnyire összetörik, ha leejtik. Az viszont merőben új megközelítés volt, hogy egy óra ne csak valamennyire legyen ütésálló, hanem egészen brutális erőhatásokat is képes legyen túlélni.
Egy leejtett óra indította el a folyamatot
Ibe ötlete egy ilyen balesetből született: leejtette az apjától kapott óráját, ami darabokra tört. Ebből született meg az az egyszerű javaslat, amit később a Casiónál beadott: olyan órát akar készíteni, ami akkor sem törik el, ha leejtik. A Casio rábólintott, 1981-ben pedig három emberrel létrejött a Project Team Tough.
Ibéék kísérletezni kezdtek. Az egyik első elképzelés az volt, hogy egyre több puha anyaggal veszik körbe az órát, ami elnyeli az ütések erejét. Ez működött valamennyire, csak közben az óra egyre nagyobb lett, az egyik prototípus már körülbelül baseball-labda méretű volt. A teszteléshez a Casio kutatás-fejlesztési központjának harmadik emeleti mosdóját használták, ahonnan körülbelül tíz métert zuhantak a prototípusok. Ibe kidobta a prototípust az ablakon, lement érte, megnézte, mi tört el benne, megerősítette azt az alkatrészt, majd kezdte az egészet elölről.
Két év alatt több mint kétszáz prototípus készült. Az áttörés egy parkban jött, ahol Ibe gyerekeket látott gumilabdával játszani. Ekkor jutott eszébe, hogy a szerkezet lényegében „lebeghetne” egy külső burkolat belsejében, ahogy egy tárgyat is megvédhetne az őt körülvevő gumilabda.
Megszületett az első G-Shock
Így alakult ki az üreges tok és a belül felfüggesztett modul elve. 1983-ban ebből született meg a DW-5000C, az első G-Shock. A robusztus, szögletes forma sem elsősorban dizájndöntés volt: nagyrészt annak következménye, hogy az órának túl kellett élnie az ütéseket.
Ibe a prágai kérdezz-feleleken azt mondta, hogy eredetileg kemény fizikai munkát végző emberekre, például útépítőkre gondoltak potenciális vásárlókként. A kilencvenes években aztán azt látta, hogy egyre több fiatal kezdi hordani az órákat, és ekkor vált számára világossá, hogy a strapabíróság időközben önálló esztétikai értékké is vált.
A G-Shock így lassan levált arról a feladatról, amire eredetileg megszületett. A munkaórából utcai viselet, divatkiegészítő, gyűjtői tárgy, majd bizonyos modelleknél luxuscikk lett. Ma ugyanazon a néven lehet néhány tízezer forintos műanyag órát és több ezer eurós MR-G-t venni. Ibe ebben nem lát identitásválságot: azt mondta, szerinte a koncepció gyakorlatilag korlátlanul bővíthető, a „Tough & Luxury” összekapcsolása pedig új értéket hozhat létre.
Még egy mechanikus G-Shock gondolatát sem utasítja el. Amikor erről kérdezték, azt mondta, a mechanikus szerkezetet nagy múltú és nagyszerű órás hagyománynak tartja, és izgalmas lenne egyszer G-Shockban is megvalósítani. Az okosfunkcióknál sem húzna határt: a pulzusméréstől a Bluetooth-kapcsolatig egyre több technológia került a G-Shockokba, Ibe szerint azonban nincs olyan pont, ahol ki kellene mondani, hogy ennél tovább már nem szabad menni.
A következő nagy ötlet: a Space-G
A következő nagy ötlete a Space-G: olyan G-Shockot szeretne, ami a világűr szélsőséges hidegét és melegét is kibírja. Ehhez szerinte olyan technológiára lenne szükség, ami extrém hidegben felmelegíti, durva hőségben pedig lehűti az alkatrészeket. Arra a kérdésre, milyen órát készítene, ha most lenne harmincéves, és semmilyen korlát nem kötné, egy olyan modellt talált ki, ami nyáron hűti, télen pedig melegíti az ember csuklóját. A teljesen összekarcolt G-Shockokról azt mondta, kifejezetten örül nekik: azt szeretné, ha az emberek annyit használnák az óráikat, hogy az meglátszódjon rajtuk.
Amikor megkérdezték tőle, mi motiválja több mint negyven év után, nem technológiát vagy újabb rekordokat említett, hanem a világ minden részén élő G-Shock-rajongókat. Azt mondta, azt szeretné, ha az óra egyfajta társsá válna, ami már azzal erőt és energiát ad az embernek, hogy felveszi a csuklójára.
Ibe 74 évesen energikusan mozgott a színpadon, folyamatosan viccelődött, végig mosolygott. Az előadás után kérdésekre válaszolt, majd egy órán keresztül dedikálta a rajongók óráit, dobozait és emléktárgyait. A sorban ugyanúgy ott álltak a megszállott gyűjtők, az alkalmi Casio-tulajdonosok és azok, akik egyszerűen csak találkozni akartak az emberrel, aki több mint negyven éve úgy döntött, hogy egy karórának nem kell feltétlenül eltörnie, ha leejtik.
