Űrbéli szellemhírnökök kutatásáért járt az idei fizikai Nobel-díj
Francis Halzen, a Wisconsin-Madison Egyetem kutatója kapta meg a 2026-os fizikai Nobel-díjat az IceCube Neutrínó-obszervatóriumban végzett munkájáért és a nagyenergiájú neutrínók felfedezéséért.
Az IceCube Neutrínó-obszervatórium úgy működik, hogy a neutrínók beszorulnak a Déli-sark jégsapkájába, reakcióba lépnek a jéggel, ami fényhatással jár a neutrínók útvonala mentén. Az obszervatóriumban ezt vizsgálják, mivel a keletkező fénycsóva alapján meghatározható, hogy a világűr mely pontjából érkeztek a neutrínók. Ennek felismerésében volt jelentős szerepe Francis Halzennek, és ennek eredménye a nagyenergiájú neutrínók felfedezése.
A neutrínók a részecskefizika talán legtitokzatosabb részecskéi, ezért nevezik őket „szellemrészecskéknek” is. Óriási mennyiségben érik a Földet, sőt földi forrásaik is léteznek, például az atomerőművek, de szinte semmivel nem reagálnak, vagy legalábbis nagyon ritkán. Minden másodpercben több billió neutrínó halad át egy átlagos emberen, de a részecskét egy vastag ólomlap sem akadályozza meg.
A neutrínó létezéséről először Wolfgang Pauli írt 1930-ban, megjegyezve, hogy szörnyűséget tesz: egy olyan részecskéről elmélkedik, amit nem lehet észlelni. Clyde Cowan és Frederick Reines 1956-ban bebizonyították, hogy a neutrínók léteznek, és a tudományos közösség viszonylag hamar arra jutott, hogy a neutrínók fantasztikus űrbéli hírnökök lehetnek.
Például abban segíthetnek, hogy jobban megértsük a fekete lyukakat. Ezek egy csomó részecskét és sugárzást lövellnek ki magukból, amik elárulnak ezt-azt a jelenségekről. De ezek nem feltétlenül segítenek a kutatóknak: a protonokat könnyen eltérítik a mágneses mezők, amikkel találkoznak, így nem egyértelmű, pontosan honnan jönnek, a gamma-sugarak pedig az útjukba akadó porral lépnek reakcióba. A neutrínók viszont szinte megállíthatatlanul száguldanak előre, így ha van a Földön egy nagy érzékelő, ami elkapja ezeket a részecskéket, például az IceCube, akkor könnyen ki lehet számolni, honnan jöttek.
Tavaly egy kvantummechanikai felfedezésért járt a díj: John Clarke, a Kaliforniai Egyetem kutatója, Michel H. Devoret, a Yale Egyetem és a Kaliforniai Egyetem tudósa és John M. Martinis a Kaliforniai Egyetemről kapta meg a makroszkopikus kvantummechanikai alagúteffektus és az energiakvantálás felfedezéséért egy elektromos áramkörben.
