Ambiciózus hiánycél, jelentős kiadáscsökkentés
A Tisza-kormány 4,9 százalékos hiánycéllal tervezi a jövő évi költségvetést, ami érdemi szigorítást jelent az idei 7,5 százalékos hiányhoz képest. A bejelentett számok alapján a kiadási oldalon komolyabb átrendeződés körvonalazódik, míg a bevételeknél inkább kisebb elmozdulás figyelhető meg – értékelték a gazdasági elemzők Magyar Péter parlamenti beszéde után.
Fontos hangsúlyozni, hogy a költségvetési törvény tervezete várhatóan csak október végére válik nyilvánosan elérhetővé, így számos lényeges részlet egyelőre nem ismert. Nem tudni például, mekkora növekedéssel és inflációval számol a tárca, ami meghatározó a tervezett adó-, különösen az áfabevételek szempontjából.
A piac nem lepődött meg
A bejelentett 4,9 százalékos hiánycél némileg alacsonyabb az elemzői konszenzusnak számító 5–5,5 százaléknál. A Concorde vezető makrogazdasági elemzője szerint a piaci reakciók alapján a cél nem okozott nagy meglepetést, és ambiciózus, de nem teljesíthetetlen vállalásnak tűnik. Ha tartható, a 2030-ra vállalt, 3 százalék alatti hiány eléréséhez a következő években arányosan kevesebbet kell majd szigorítani. A nemzetközi megítélés szempontjából az is lényeges, hogy a hiány csökkenése mögött inkább a kiadások visszafogása álljon, ne csak a bevételek emelése.
A K&H elemzője kissé feszítettnek látja a kitűzött célt: véleménye szerint ennél kisebb aligha lesz a hiány, nagyobb viszont lehet, ha a makropályára és a növekedésre vonatkozó számítások nem jönnek be.
Az állam a saját költéseit vágja vissza
A leginkább rendszerváltó elemnek az tűnik, hogy az állam érdemben visszafogja a saját működésére fordított összegeket. A kormányfő arról beszélt, hogy az idén mintegy 700 milliárd forintot takarított meg a kormány a korábbi kormányzati struktúrához köthető állami költések visszavágásával, jövőre pedig további 1500 milliárd forint megtakarítást terveznek. Magyarország nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően sokat költ a saját működésére, ami nem az elmúlt másfél évtizedben kezdődött, de ebben az időszakban gyorsult fel igazán.
A Tisza egyik legfontosabb vállalása a kiadási szerkezet átalakítása: a korrupció visszaszorításával és a működési költségek csökkentésével felszabaduló forrásokat elsősorban az egészségügyre és az oktatásra fordítanák, amelyekre Magyarország a régiós vagy uniós átlagnál lényegesen kevesebbet költ. A bejelentés szerint 2027-ben az egészségügyre 510 milliárd forinttal több jutna, mint idén. A változás tényleges mértéke csak a részletes tervezet ismeretében ítélhető meg.
Óvatos elmozdulás a progresszívebb adózás felé
A bevételi oldalon kevésbé látványos a szakítás a korábbi gyakorlattal. Bár néhány termék áfáját csökkentették, a forgalmi adó várhatóan továbbra is a legfontosabb bevételi forrás marad, a kiskereskedelemre és az energiaszektorra kivetett adók megmaradnak, a reklámadó kulcsa pedig nulláról 3,75 százalékra emelkedik.
A K&H elemzője szerint némi elmozdulás látszik a progresszívebb adózás irányába. Ez nemcsak a személyi jövedelemadónál figyelhető meg – ahol a minimálbér szja-jának 9 százalékra csökkentésével és a havi bruttó 680 ezer forint alatt keresők egyelőre nem részletezett adócsökkentésével lényegében többkulcsossá válik a rendszer –, hanem a társasági adónál is, ahol az évi 180 milliárd forint feletti árbevételű cégek terheit növelnék.
A társasági adó emelése egyben a tőke nagyobb adóztatása felé való elmozdulást is jelzi. Ennek legtisztább példája az új vagyonadó, de ide sorolható az energiacégektől, bankoktól és biztosítóktól várt nagyobb adóbevétel is. A kormányfő bejelentette a környezetszennyező cégek fokozottabb adóztatását és a bányajáradék emelését is, utóbbi többek között egyes bányászati érdekeltségeket érinthet. A vagyonadó, valamint a szennyező cégek és a bányák fokozott adóztatása együttesen a GDP egy százalékának megfelelő többletforrást biztosíthat – legalábbis a bejelentés szerint; a tényleges összeg a tervezet számainak ismeretében ítélhető meg.
A bevételi oldalon akadnak inkább az adórendszer egyenlőtlenségeit korrigáló, ideológiai indíttatású változások is. Ilyen, hogy az egymillió forintnál többet kereső édesanyák a jövedelmük egymillió forint feletti része után már adóznak. Az ebből származó bevétel egyelőre nehezen becsülhető, de a családtámogatások és a személyi jövedelemadó átalakításának együttes, 500 milliárd forintos hatásához képest elenyésző lehet – az intézkedés viszont hozzájárul az igazságosabb közteherviseléshez.
