Nem tudták felhozni a leszakadó magyar régiókat az uniós támogatások
Óriási összegű uniós támogatás áramlott a magyar gazdaságba 2010 és 2024 között: a kohéziós és regionális alapok kifizetései 17 ezer milliárd forintra rúgtak. Ez a 2010 és 2024 közötti évek GDP-jének 2,5 százalékát tette ki. Ez csak az elmaradott régiók fejlesztését szolgáló kohéziós és európai regionális fejlesztési alapokból származó pénzek összege, a mezőgazdasági támogatásokat nem számítva.
A vállalati és a háztartási szektor jövedelmeihez viszonyítva az uniós források a személyi jövedelemadó-bevallásokban meghatározott adóköteles jövedelem és a vállalatok adózás előtti jövedelme együttesének hat százalékát teszik ki.
Mivel közben igen jelentős volt az infláció, érdemes a 2024-es árszínvonalra átszámítva vizsgálni, hogy az uniós támogatásoknak milyen szerepe lehetett a jövedelmek és a vállalatok árbevételének befolyásolásában.
A statisztikai vizsgálat szerint 2010 és 2024 között az uniós támogatások és az szja alapját képező jövedelem éves növekedési üteme között reál áron gyakorlatilag nincs statisztikailag észrevehető kapcsolat. Az összefüggés negatív, a korrelációs együttható értéke -0,15. Az uniós támogatások és a vállalati árbevételek éves növekedési üteme között gyenge pozitív kapcsolat figyelhető meg, a korrelációs együttható értéke 0,28.
Az elmúlt közel másfél évtizedben nem sokat változott a magyar járások között a bérek és a vállalati árbevétel eloszlása. A jövedelmek és a vállalati árbevétel esetében stabilnak tűnik a relatív szórás mutatója, az uniós támogatások esetében viszont a 2010-es évek elején még alacsony különbségek fokozatosan növekedtek, és 2020 után óriásira nőttek.
Az adatok alapján nem tűnik sikeresnek az eddigi uniós fejlesztéspolitika Magyarországon: hiába költötték el az időszak GDP-jének 2,5 százalékát, nem csökkentek sem a munkavállalók, sem a vállalatok közötti különbségek a járások szintjén. Ennek számos oka lehet, de biztosan nem segített, hogy az időszak során egyre inkább politikai alapon osztották az uniós fejlesztési forrásokat, különösen akkor, amikor ezekhez egyre nehezebben jutott hozzá az ország. Sok volt az olyan projekt, amelynek a megvalósítás után nulla a további gazdaságélénkítő hatása.
A kifejezetten abszurd projektek közé tartozott például a 40 centiméteres kilátó vagy a fák nélküli lombkoronasétány. A zalaszentiváni, a szántóföld közepére épült körforgalom nemzetközi figyelmet is felkeltett.
A 2010 és 2024 közötti időszakban járásonként jelentős térségi aránytalanságok alakultak ki az egy főre jutó uniós támogatásokban. Pest megyébe nagyon kevés uniós támogatás érkezett, de a Dunántúl északnyugati részére is elég kevés, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy az ország fejlettebb részeiről van szó. A kevésbé fejlett keleti és déli térségek esetében akár négy-ötszörös különbség is előfordul szomszédos járások között.
Budapest az EU egyik legfejlettebb régiójaként nem részesülhetne felzárkózási uniós forrásokban, mégis átlag feletti egy főre jutó támogatás látható. Ennek az az oka, hogy a statisztikák csak azt tartalmazzák, ki nyerte el az uniós forrást. Sok esetben állami vállalatok, szervezetek szerepelnek nyertesként – például az út- és vasútfejlesztéseknél –, és ezek osztották tovább ezeket, így a végső felhasználási hely nem ismert.
A jövedelmek változását bemutató térképen jelentős változások láthatók, de ezek nincsenek igazán erős átfedésben az uniós támogatásokban kiemelkedő térségekkel. A vállalati árbevételek esetében is hasonló trendek figyelhetők meg: például a vásárosnaményi és fehéregyházi járásokban kifejezetten jelentős volt az uniós támogatások összege, mégis alacsony volt a vállalatok árbevétel-növekedése.
Az egyes járásoknak jutó támogatások összegét jelenértékre számítva összehasonlították, hogy a járásokban egy főre vetítve hogyan változott az szja alapját képező jövedelem reálértéke és az egy lakosra jutó vállalati árbevétel értéke reál áron a reál áron egy főre kifizetett uniós támogatásokhoz viszonyítva. A vállalati teljesítményekre nem volt statisztikailag szignifikáns hatása az uniós támogatásoknak, a korrelációs együttható értéke 0,04 volt csupán. Az szja alapját képező jövedelmeknél nagyon enyhe kapcsolat van, 0,33 volt az értéke.
Mindez azt is mutatja, hogy az ismét elérhetővé vált uniós forrásokat nem úgy kellene felhasználni, mint eddig. A vállalatoknak nyújtott közvetlen, vissza nem térítendő uniós források meglehetősen hatástalannak tűnnek, leginkább a rosszul működő cégek mesterséges életben tartását tudták elérni, a versenyképesebb vállalkozások kárára.
