Holoda Attila: Egészen más helyzetben vagyunk ellátásbiztonsági szempontból, mint néhány éve
Az elmúlt években jelentősen romlott Európa versenyképessége és világgazdasági szerepe. A G7 Paradigma – Verseny az energiáért című konferencia nyitóelőadásában Beck Zsófia és Karakas Ádám, a BCG integrált energiaközmű szegmens globális vezetője, illetve a BCG budapesti irodájának ügyvezető igazgató partnere az európai lemaradás energiapolitikai okairól és a lehetséges megoldásokról beszéltek.
A gazdasági forradalmak mindig összekapcsolódtak energetikai változásokkal. A BCG szakértői szerint a 2010-es évek kényelmes és egyedülálló időszakot jelentettek, mert Európának gyakorlatilag nem kellett választania az ellátásbiztonság, a fenntarthatóság és a megfizethetőség közül. Adott volt az orosz vezetékes ellátás, megindultunk a fenntarthatóság irányába, csökkentek az olajárak, amihez igazodtak a gázárak is. Utólag kiderült, hogy ez csupán egy kivételes időszak volt.
A koronavírus-járvány, az orosz–ukrán háborúval összefüggő energiaválság, majd a Hormuzi-szoros lezárása megváltoztatta Európa helyzetét: az ellátás biztonsága került az első helyre. Később az emelkedő árak átrajzolták a három szempont súlyát, 2025-re a fenntarthatóság hátraszorult. Az idei nyár viszont megmutatta, milyen hosszú távú hatásai lehetnek a klímaváltozásnak.
Beck és Karakas szerint nincsenek csodák és egytényezős megoldások, de szükség van új technológiákra. „Száz évre volt szükség ahhoz, hogy a szén leverje a biomasszát, az olajnak 50 évre ahhoz, hogy az egytizedes arányt elérje” – mondták. Hangsúlyozták, hogy az áram esetében se démonizálásra, se túlpriorizálásra nincs szükség, a beruházásoknak gazdasági alapon kell történniük.
„Ha eljön a szürke idő, mindig felhívnak az újságírók, hogy lesz-e elég gáz ezen a télen, de látni kell, hogy csalóka a százalékokkal dobálózni” – mondta Holoda Attila energetikai szakértő, az Aurora Energy alapítója. Szerinte nem mindegy, melyik ország mennyit fogyaszt. Holoda úgy fogalmazott: ma egészen más helyzetben vagyunk ellátásbiztonsági szempontból, mint néhány éve. Fizikailag „megteremthető a gázmolekula”, lesz gáz, de hogy milyen áron, az kérdéses.
Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének vezető kutatója szerint a lezárt Hormuzi-szoros jelenleg is magasan tartja a gáz- és olajárakat. Úgy véli, ami rossz dolog Európával megtörténhetett, az az elmúlt években megtörtént. Most az adaptáció időszakában vagyunk.
Szőcs Gábor, a Hold Alapkezelő szenior portfóliómenedzsere szerint 2025 és 2030 között várhatóan „egy Európányi” fogyasztással megegyező LNG-kapacitás indul meg az Egyesült Államokban és más térségekben, ami nagyban leszoríthatja az árakat. Hosszú távon Európa szerinte lesz annyira pragmatikus, hogy újra megnyissa a csöveit Oroszország előtt.
Holoda hozzátette: míg 2022. február 24-én összesen 22 LNG-fogadó terminál volt Európában, addig ma 33–34, ezzel a kapacitás 160 milliárd köbméterről 240 milliárdra nőtt. Deákhoz képest kevésbé optimista: „De ekkor jött Putyin, hogy fogd meg a söröm. Mindig lehetnek politikusok, akik még rá tudnak pakolni a helyzetre.”
Istvánffy György, a HUPX piacokért felelős igazgatója szerint az EU-ban kitettek maradunk a külső földgázforrások irányába. „Ha ez igaz, akkor a cél az, hogy ne egy irányba haladjunk” – mondta. Szerinte az USA már nem olyan stabil, mint korábban, Oroszország hasonló eset volt, így elengedhetetlen a diverzifikáció.
Holoda szerint a földgázban a korábbi regionális kitettséget globális kitettségre cseréltük le. „Nem kell egy LNG-hajónak Rotterdam felé tartania ahhoz, hogy az árváltozás megjelenjen a TTF-en is” – fogalmazott.
Arra a kérdésre, hogy az európai lemaradásban mekkora szerepe van az energiakérdésnek, Szőcs azt felelte: a lemaradás sokrétű, amit tenni lehet, az az, hogy a németek „kimásznak a lövészárokból”. Istvánffy inkább a technológiai lemaradást hangsúlyozta: Európának nem Kínával vagy az energiaintenzív szektorokkal kell versenyeznie, hanem a tudásalapú, magasabb hozzáadott értékű szektorokban.
Az elmúlt hetven évben Európa az USA védőernyője alatt volt. „Ez azonban most véget ért: nincs amerikai védőernyő, már nem úgy működik, mint régen.” A megoldás a stratégiai autonómia lenne, ennek kultúrája azonban az amerikai védőernyő miatt nem alakult ki Európában.
