Orbán Viktor és a Kommunista Filozófus Hatása
Orbán Viktor politikai pályafutása során Antonio Gramsci, az olasz kommunista filozófus munkáiból merítette a legtöbbet, hogy megerősítse hatalmát és formálja a magyar társadalmat. Éber Márk Áron szociológus, az ELTE docense, az „Ellenhegemónia-építés” című könyvében bemutatja, hogy a Fidesz sikerei nem csupán Orbán tudatos tervezésének eredményei, hanem a régi baloldal politikai érdemeinek elfelejtésén is múlnak.
Orbán fiatal jogászként vizsgálta a lengyel Szolidaritás mozgalmát, amely a kommunista állampárttal szemben alakult. Fellegi Tamás, témavezetője javaslatára, Gramsci írásait tanulmányozva próbálta megérteni, hogy a civil társadalom hogyan formálhatja a politikai valóságot, még ha a hatalomátvétel közvetlenül nem volt lehetséges szabad választások hiányában. A Szolidaritás sikerült megváltoztatnia az emberek kulturális percepcióját, amely kulcsszerepet játszott a későbbi politikai jövőjükben.
Gramsci és a Hegemónia
Gramsci hegemóniaelmélete azt sugallja, hogy a politikai hatalom elnyeréséhez elengedhetetlen a társadalmi konszenzus kialakítása. A hegemónia sohasem véglegesen elérhető; folyamatos harcot és küzdelmet igényel. Orbán politikai stratégiája azzal foglalkozik, hogy a különböző intézmények – mint a média, kultúra és művészet – segítségével érvényesítse a kormányzat narratíváját.
Éber szerint a baloldalnak, ha valóban hatalomra akar kerülni, hasonló modellt kell követnie: hátországot és intézményeket kiépíteni, hogy népük értelmezési kereteit megváltoztathassák.
A Rendszerváltás Első Éveiben
Aztán jött a rendszerváltás, amely új kihívásokkal szembesítette Orbánt és követőit. A liberális hegemónia, amely az 1989-90-es időszakban alakult ki, gyorsan dominálta a politikai diskurzusokat. A régi baloldal, bármennyire is erős korábban, nem tudta megtartani pozícióit, és hamarosan kiiktatták őket a köztudatból. Orbánék helyzete nem csupán politikai, hanem kulturális küzdelmet is jelentett, ahol a liberális értelmiség dominálta a narratívát.
A Politikai Harc Formálódása
Orbánék számára a politikai hatalom megszerzése mellett szükségessé vált a társadalom többsége által nyújtott morális támogatás megszerzése is. 2002-től kezdve polgári köröket szerveztek, továbbá újjászervezték a Fideszt, hogy a laza szerveződéseikből táplálkozva sikereket érjenek el. A Fidesz közeli kapcsolatokat alakított ki nagyvállalkozókkal is, ami hozzájárult a politikai és gazdasági hatalmuk megszilárdulásához.
A 2010 Utáni Politika
2010 óta a Fidesz radikálisan módosította a hegemóniaépítési stratégiáit. Az államhatalom birtokában a liberális intézményeket támadták, átalakították a sajtót, és különböző médiumok elnémításával biztosították a saját narratívájuk dominanciáját. Hosszan sorolhatnánk az átalakításokat, amelyek során a közoktatást is központosították, ideológiailag irányítva.
A Lehetőségek és Kihívások
Habár a Fidesz 2010 óta stabilan megőrzi hatalmát, az orbanizmus ellen tanúbizonyságot tevő ellenállás egyre erősebb. A nagyobb városokban, különösen a fővárosban, a Fidesz hegemóniája nehezebben érvényesül. A politikai diskurzus a társadalom különböző szegmenseiben más és más. A fellépő ellenállás és a kulturális identitás további bonyolult küzdelmeket eredményezhet.
Gramsci Tanulságai
Végső soron fontos, hogy a baloldal újraértékelje a Gramscira vonatkozó tanulságait, és alkalmazza azokat a korábbi hibák elkerülése érdekében. A baloldali politikai mozgalmaknak nem csak elméleti, hanem gyakorlati szinten is újra kell itteni létezésüket, ha valóban a jövőt akarják formálni.
Az Ellenhegemónia és a Jövő
Összességében a baloldal olyan új stratégiáknak és együttműködéseknek van szüksége, amelyek a társadalmi elégedetlenségre építve, közös fellépéseket kezdeményeznek. Az intézményes ellenhegemónia kiépítése nem csupán a politikai harcban, hanem a társadalmi mobilizációban is elengedhetetlen. A jövő politikai küzdelme közel áll ahhoz, hogy a középpontban a közös érdekek és célok kerüljenek.
Forrás: Telex
