Salman Rushdie belefáradt, hogy évek óta a szólásszabadság Barbie babájaként tüntetik fel.

által K Sandor

Salman Rushdie és a Szólásszabadság Kihívásai

Salman Rushdie közelmúltban részt vett a New Orleans-i Könyvfesztiválon, ahol a közönség előtt kifejezte a frusztrációját, amiért már évek óta a szólásszabadság „Barbie babájaként” kezelik. Rushdie, a Booker-díjas szerző, elmondta, hogy elege van abból, hogy folyamatosan a négy évvel ezelőtt elkövetett merényletről kérdezik, és reméli, hogy hamarosan a friss műveivel kapcsolatos beszélgetések kerülnek előtérbe.

A Szólásszabadság és a Fiatal Szerzők Önkennyezője

A Guardian által szemlézett eseményen Rushdie kiemelte, hogy nem érzi magát szimbolikus figurának, és már belefáradt abba, hogy a szólásszabadság arca legyen. Hangsúlyozta, hogy a szólásszabadság elleni támadások forrása az utóbbi évtizedek során megváltozott: korábban gazdag és befolyásos emberek, valamint vallási körök támadták az írókat, manapság pedig új kihívások, mint például az öncenzúra bontakoznak ki. Rushdie különösen aggasztónak tartja, hogy ez a jelenség a fiatal, induló írók számára egyre komolyabb problémát jelent. Ő maga azonban már annyira tapasztalt, hogy nem hagyja, hogy ez befolyásolja őt.

A Merénylet Utóhatásai

Rushdie életét alapjaiban befolyásolta a 1989-es A sátáni versek című könyvének megjelenése után Iránban elrendelt fatva és a halálos fenyegetések sora. A merénylet következtében, amely 2022. augusztus 12-én történt, az író jobb szemére megvakult és számos maradandó sérülést szenvedett el, mivel egy férfi tizenötször megszúrta őt. A támadót, Hadi Matart később 25 év börtönbüntetésre ítélték az író meggyilkolásának kísérlete miatt. Rushdie e tragikus eseményeit könyvében, A Kés című művében dolgozta fel, amely Greskovits Endre fordításában jelent meg a Helikon Kiadónál.

Fikció és Trauma: A Történetek Visszatérése

A New Orleans-i Könyvfesztiválon Rushdie kifejtette, hogy nagy frusztrációt érez azért, hogy nem a munkáival, hanem a merénylettel vált ismertté. Az 1989-es A sátáni versek mellett a már megjelenés előtt álló A tizenegyedik óra is a figyelem középpontjába került. Rushdie megemlítette, hogy az önéletrajza megírása után szinte azonnal új ötletek merültek fel benne, és visszatértek a régi történetek. Kifejezte aggodalmát is, hogy a múlt traumái miatt többé nem lesz képes fikciót írni.

Halál és Túlvilág a Műveiben

Rushdie az írásai, különösen a Diadalváros és A tizenegyedik óra kapcsán azt mondta, hogy a témák köré a halál és annak közelítése épül. Az új kötetének fordítója, Greskovits Endre kiemelte, hogy a Késő című írás főszereplője a halála után a túlvilágról áll bosszút egy régi ellenfelén. Az írások mélyen reflektálnak Rushdie személyes tapasztalataira, és arra, hogy a művészet mennyi mindent kibírt a nehézségek közepette.

A Rushdie elleni merénylet és utána következő helyzet komoly figyelmet kapott világszerte, megkérdőjelezve a szólásszabadság védelmét és a művészet szabad kifejezésének kérdését a modern társadalomban. Az író most új fejezetet kezd, abban a reményben, hogy az emberek nem csupán a múlt árnyékában találják meg őt, hanem a jövőbeni művein keresztül ismerik meg igazán.

Ezt is kedvelheted