Új korszak az egyetemeken: Visszatérés a régi rendszerekhez?
Jelentős átalakulás előtt állnak a magyar egyetemek a közeljövőben. A Tisza Párt első alaptörvény-módosítási javaslata már hétfőn bemutatásra került, amely a közérdekű vagyonkezelő alapítványok (kekvák) átalakítását célozza meg. Ez a tizenkét hazai egyetem fenntartójaként működő struktúra a tervezett módosításokkal újra az állam alá kerülhet, biztosítva ezzel, hogy a kormány visszavonhassa az alapítványok működési jogait. A támogatói érvek azzal indokolják ezt, hogy a magánjogi szereplők vagyonának kezelése elfogadhatatlan, amennyiben az állami vagyon kezelését érinti.
A tervezett változtatások jelentős hatással lehetnek az oktatási intézmények irányítására és gazdálkodására. Az átalakítás versenyhelyzetbe hozhatja az egyetemeket, különösen, hogy Magyar Péter kormányfő politikai programja hangsúlyozza az EU-források visszaszerzését, amelynek egyik kulcsa a kekvák körüli problémák rendezése, különösen az átláthatóság és a pénzügyi governance terén.
Az egyetemi autonómia kérdése
A Tisza választási programjában erőteljesen szerepel, hogy meg kívánják erősíteni az egyetemek autonómiáját és megszüntetni a kekva-modellt. Lannert Judit oktatási miniszter a közelmúltban elmondta, hogy készülnek a jogszabályi módosításokra a szükséges átalakítások érdekében. Az új kormány azonban még nem hozott döntést a kekva-modell teljes megszüntetéséről, de a sürgősség immár egyértelmű, hiszen az EU-s források folyosításának kulcsa lehet.
A kekva rendszer hiányosságai között említjük, hogy az állami vagyon magánkézbe juttatása gyenge pontot jelent, amely a nyílt egyetemek autonómiáját kritikusan érintheti. Az alapítványok kuratóriumai, amelyekben kormányzati politikai szereplők is helyet kaptak, lehetőséget adtak arra, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek hátráltatták az egyetemek függetlenségét és fejlődését. Az EU a formális programokból történő kizárással reagált, ami a diákokat és az oktatókat is sértette.
A modellváltás előnyei és hátrányai
Érdemes megemlíteni, hogy bár a kekva modellnek kritikái voltak, számos pozitív hozadéka is akad. A rugalmas gazdálkodás például lehetőséget teremtett az állami költségvetés szigorú kereteinek feloldására, ami segítette az intézmények hatékonyabb működését és forráscsoportosítását. Ezenkívül az oktatóik bérének emelésére is lehetőséget biztosított.
A jövőbeni lehetőségeket nézve az előrejelzések szerint három megoldási irányvonal jöhet szóba. Az első lehetőség a 2019 előtti modell visszaállítása, mely az elérhető költségvetési kereteket vonja újra be az egyetemek gazdálkodásába. A második lehetőség egy új típusú intézmény kialakítása, azonban ez időnyomással nehezen megvalósítható. A harmadik javaslat, amelynek tűnik a legreálisabbnak, az lehet, hogy a kekvákat, mint vagyonkezelőket, átalakítanák olyan alapítványokká, amelynek csak fenntartói feladataik lennének, megőrizve az egyetemek autonómiáját.
Az egyetemek véleménye
A kérdés nem csupán politikai szempontból érdekes, hanem az érintett egyetemek közössége számára is kulcskérdés. A Corvinus Egyetem oktatói már most is jelezték, hogy szívesen látnak előrelépést a fenntartói modellt illetően. Hasonló véleményt fogalmaztak meg más egyetemek is, mint például a Semmelweis Egyetem, amely a már ismert osztrák modellt tekinti kívánatosnak.
A Pécsi Tudományegyetem vezetői is üdvözlik az újabb lehetőségeket, ám hangsúlyozzák, hogy a helyes irányba kell haladni az iskolák és a közszolgáltatások kapcsolatának megerősítése érdekében. Előrehaladott, de még korai egyeztetések vannak a Szegedi Tudományegyetemnél is, amely a belső működési garanciák megőrzését tartja fontosnak a forrástámogatások jövője érdekében.
Összegzés
A Magyarországon kialakult fenntartói modellek átstrukturálása szükséges, hogy az egyetemek valóságbeli megerősödését biztosítani tudják. Az autonómia helyreállítása kulcsfontosságú tényező, amely a középfokú és felsőfokú oktatás továbbfejlesztését szolgálja, miközben igyekszik leküzdeni a hátrányos helyzeteket, amelyeket a jelenlegi kekva-rendszer okozott.
