Rotakapaverseny Lébényben: a kapa királyai
Idén már hatodik alkalommal rendezték meg a lébényi rotakapaversenyt, amelyet a Lébényi Rotakapa Motorsport és Szabadidő Egyesület szervezett. A szeptember 19-i eseménynek a Győr és Hegyeshalom között félúton található Lébény adott otthont, ahol délelőtt 11 óra körül már jelentős tömeg gyűlt össze.
A verseny ötlete Csengei Péter, az egyik szervező szerint onnan eredt, hogy a párjával egy tehetségkutató műsort néztek, amelyben egy énekes lány említette, hogy fellépett egy rotakapaversenyen. Ekkor mondta a társainak, hogy ilyet nekik is csinálniuk kell. Az eseményt egy haveri társaság hozta össze, amelynek mintegy 80 százaléka egy utcában lakik.
A lébényi verseny mára a legnagyobb rotakapaverseny Magyarországon. A rotakapázásnak egész szezonja van áprilistól októberig, és a versenyek szinte az egész országot lefedik. A kapaközösség tagjai többnyire ismerik egymást, sokan versenyről versenyre járnak. Az egyik induló elmondása szerint egy nagyobb csapat tagja, és amíg a csapat egyik fele Lébényben versenyzett, a másik fele éppen rotakapán kerülte meg a Balatont, ami állítólag három nap alatt teljesíthető.
A verseny több részből állt össze. Délelőtt ügyességi és sprintfutamot rendeztek, mindkettőből 7–7 versenyző jutott tovább, és ebből állt össze a délutáni végső kör, ahol a gyorsaság és az ügyesség együttesen számított. A szalmabálákból kijelölt pályán hajtűkanyarok és ügyességi pontok váltják egymást. Csengei szerint teljesen véletlenszerű, hogyan rakják össze a pályát, ahogy jön az ötlet, úgy lesz. Az ügyességi pontok széles skálán mozogtak: volt, ahol billegős raklapon kellett áthajtani, máshol pumpás locsolóval egy lyukba spriccelni, de olyan is akadt, ahol biciklis rotakapával kellett egy kört menni.
A kapák egytől egyig kifejezetten a versenyzéshez lettek építve. Készen kapott, boltban vásárolható kapával nem lehet menni, mert az legfeljebb 5–8 km/órás sebességet tud, a tuningolt gépek viszont akár 30 km/órával is haladhatnak. Mindenki a saját igényeihez igazítva fejleszti a kapáját, de alapvető, hogy gyors legyen és jól forduljon.
Az egyik versenyző, Róbert már tíz éve jár versenyekre, az ő kapája négy év alatt állt össze úgy, hogy elég jó legyen. Azt mondta, aki rutinos versenyző, minden évben alakít rajta, mert nincs olyan, hogy vesz egyet és az tökéletes. Egy másik induló szerint a kisebb kapák könnyebben borulnak, a nagyon stabilra megépítettek viszont túl nehezek lehetnek, ami a gyorsaság rovására megy. „Minden pálya más, olyan gépet nem lehet építeni, hogy mindenhol jól menjen” – összegezte a kapatuningolás bölcsességét.
A szeptember közepi, az évszakhoz képest meleg időben az indulók megizzadtak a pályán. A nézők kempingszékeken ülve figyelték a versenyt, és folyamatosan arról beszéltek, kinek milyen a rotakapája, hogyan van összerakva, hogyan kanyarodik. Az egyik néző szerint az az érdekes, hogy egy otthon munkára használt géppel itt milyen sebességgel, a rendeltetésétől eltérően lehet menni.
Csengei szerint aki nem szereti a benzingőzt és a kihívásokat, annak ez nem való. Szinte mindig van valami hiba a gépen: az egyik versenyzőnek elszakadt a lánca a pályán, de előfordul defekt, alkatrésztörés és borulás is. Az indulók szerint rutin, gyakorlás, fizikum és egy megbízható, stabil traktor kell a jó szerepléshez. Az egyik versenyző felajánlotta, hogy próbáljuk meg álló helyzetben megforgatni a kormányt, ami nem sikerült.
A verseny szüneteiben a fehér rendezvénysátorban ebéd és zenés szórakozás várta a látogatókat. A jánossomorjai asszonykórus után Slezák Erika magyar mulatós dalokat énekelt a sörpadok között. Egy rántott húsos szendvics és egy zéró kóla 2000 forintért 3 perc alatt beszerezhető volt. A pálya és a sátor mellett a Szigetközi Szatyor kirakodóvásár és egy gyereksarok is működött, ahol a legkisebbek kukoricát őrölhettek.
A versenyzők között sok fiatal volt, lányok és fiúk egyaránt, a legkisebbeket felnőttek kísérték a pályán. Az egyik apuka szerint jobb, ha a gyerek a rotakapát bütyköli, minthogy rossz útra keveredjen. A versenyzők széles korosztályt képviseltek, és nem az életkor vagy a nem döntötte el, ki mennyire jó.
A díjátadón kupák, oklevelek, dicsőség és egy akkus metszőolló járt a helyezetteknek. A Válról érkezett győztes, Farkas Attila szerint a győzelem receptje a bátorság, az ügyesség, a fizikai állapot és a szerencse. Az eseményt tombola zárta, amelyen a nyeremények között egy tálca Kőbányai és dinnye is volt.
