A szilvalekvár lehet az új nutella
A szilvalekvár a kevés figyelmet és megbecsülést kapó hazai termékeink egyike. Nemcsak a hagyománya, hanem a tápértéke is figyelemre méltó: csupa rost, természetes cukor és tiszta gyümölcs, így a modern táplálkozás egyik alapanyaga lehetne.
A szilva régóta fontos alapterménye Magyarországnak, de nem mindig készítettek belőle lekvárt. Az újkorban még nyersen fogyasztották, és aszalva tartósították. Magostul szárították ki, majd nemcsak édességekhez, hanem sós ételekhez is felhasználták, például levesekhez, krumplis, babos és káposztás fogásokhoz. A szilvalekvárfőzés szokása jóval később, a 18. század végén terjedt el, mégis ez volt a legrégebbi magyar lekvár, a lekvár prototípusa.
Bár a szilvalekvár gyakran úgy szerepel, mint egyszerűen előállítható termék, elkészítése valójában hosszú folyamat. A főzés sokáig tart, a végén pedig folyamatos kevergetést igényel, ami nagy üstnyi adagoknál nem könnyű feladat. Régen közösségi szertartás volt a lekvárfőzés: nagy üstökben, óriási mennyiségben készült, a szilva akár egy egész napig a tűzön lehetett, mire a felére vagy annál is kevesebbre csökkent, és sűrű, vajszerűen kenhető állagot ért el. Cserépedényekben akár évekig tárolták, ahol tovább sűrűsödött, ezért felhasználás előtt meleg vízzel hígították.
A lekvárt kenyérre kenték, főtt tésztára tették, bélesbe sütötték, levest főztek belőle, és kukoricapépet is édesítettek vele. Mivel a cukor drága volt, a szilvalekvár jelentette az egyik kevés édességet, annak ellenére, hogy magához a lekvárhoz nem adtak cukrot. Később gyakori tölteléke lett omlós és kelt kifliknek, buktáknak, derelyéknek, gombócoknak és süteményeknek. Sós dolgok mellé is kiváló, például tepertős pogácsához.
A szilva az idei nyáron is jól termett, a piacokon nem megfizethetetlen áron lehet kapni. Ideális eszköz lehet a mai konyhában is számos étel ízesítésére, édesítésére: reggelikhez, süteményekhez, desszertekhez.
Mocskos tészta – szilvalekváros metélt
A magyar konyhában számos édes metélt maradt fenn a grízes tésztától a mákoson át a diósig, de a mocskos tészta regionális fogás maradt, pedig már a neve is figyelemfelkeltő. Szilvalekváros metéltről van szó, amelyet néha mákkal vagy dióval szórnak meg, majd összesütnek, vagy úgy, ahogy van, megeszik.
Hozzávalók négy adaghoz: 250 gramm metélt, 150 gramm sűrű szilvalekvár, 100 gramm dió, 1-2 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaj.
A tésztát bő sós, lobogó vízben kifőzzük, leszűrjük. A sütőt előmelegítjük 160 fokon. A szilvalekvárt kis tányérba kanalazzuk, és körülbelül fél deci forró vízzel felhígítjuk. A diót a cukorral ledaráljuk. Egy tűzálló edényt kivajazunk, beletesszük a tészta felét, megkenjük a lekvár felével, megszórjuk a dió felével, ráhalmozzuk a tészta másik felét, rákentjük a maradék lekvárt, megszórjuk a maradék dióval, és a sütőbe toljuk körülbelül 15 percre.
Szilvalekváros bukta
A szilvalekvár buktában is sokkal jobb, mint a hitlerszalonna, de kötelező tölteléke a zsíros hókiflinek is. Kerülhet szilvás gombócba, ha épp nincs szilvaszezon. Keverhető muffinokba, kekszekbe, kásához, palacsintára, gofrira vagy pirítósra. Mogyoróvajas pirítósra téve az amerikai klasszikus szendvics hazai verzióját kapjuk.
Hozzávalók a rántáshoz: 1,5 deciliter tej, 30 gramm liszt. A tésztához: a kihűlt rántás, 1,5 deciliter tej, egy zacskó (7 gramm) porélesztő, 2 tojássárgája, 2 evőkanál cukor, 50 gramm vaj, 1 teáskanál só, 470 gramm finomliszt. A kenéshez: 1 tojássárgája. A töltelékhez: 350-400 gramm szilvalekvár.
A rántáshoz egy kis lábasba tesszük és kézi habverővel simára keverjük a lisztet és a tejet, majd a legalacsonyabb lángon, állandó keverés mellett addig melegítjük, míg épphogy sűrűsödni kezd. Ekkor azonnal átkaparjuk egy nagy tálba, amelyben a tésztát dagasztjuk. Hozzáadjuk a többi alapanyagot, elkeverjük, majd sima felületű tésztát dagasztunk belőle. A tálba tesszük, és letakarva egy órán át kelesztjük.
Ha a kétszeresére kelt, nyújtófára vagy sima munkafelületre borítjuk, ujjnyi vastagra nyújtjuk, és körülbelül két-három centis négyzeteket vágunk belőle. Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. Mindegyik tésztanégyzet közepére kanalazunk egy kiskanálnyi lekvárt, a tészta sarkait összenyomkodjuk, majd gombóccá formáljuk. A gombócokat a tepsibe tesszük szorosan egymás mellé, és letakarva újabb órán át kelesztjük. Sütés előtt a tetejét lekenjük felvert tojássárgájával. 170 fokosra előmelegített sütőben körülbelül 40 perc alatt sütjük meg.
