Európa drága gázzal készül a télre, Hollandia mégis csökkenti a tárolási célt
Az európai gázpiac ismét nehéz helyzetbe került: a fűtési szezon közeledtével a kontinensnek a korábbi éveknél jóval drágább és bizonytalanabb körülmények között kell feltöltenie a gáztárolóit.
A holland TTF, az európai gázpiac legfontosabb referenciaára szeptember közepén 80–83 euró körül mozgott megawattóránként. A magas árak mögött elsősorban a globális cseppfolyósított földgáz (LNG) piacának szűkössége áll. A közel-keleti konfliktus és a Hormuzi-szoros körüli bizonytalanság megnehezíti az LNG kereskedelmét, miközben Európának az ázsiai vevőkkel is versenyeznie kell a rendelkezésre álló szállítmányokért.
Hollandia enged a tárolási célból
Ebben a helyzetben szokatlan döntést hozott a holland kormány: a tél előtti gáztárolási célját 74 százalékról 64 százalékra csökkenti. Ez nagyjából 93 terawattóra gázt jelent, amelyet október 1. és december 1. között szeretnének elérni.
A logika egyszerű: ha a kereskedőknek kevesebb gázt kell ősszel megvásárolniuk és betárolniuk, az csökkenti a keresletet egy olyan időszakban, amikor amúgy is szűkös a kínálat. A lépés ezért rövid távon mérsékelheti az árnyomást.
A holland tárolók jelenleg azonban csak mintegy 53 százalékos töltöttségen állnak, ami az évnek ebben a szakaszában szokatlanul alacsony. Összehasonlításképpen: Németország tárolói körülbelül 56, Magyarországé 72,3, Szlovákiáé pedig 52,6 százalékon állnak. Az uniós átlag nagyjából 68 százalék.
Magyarország helyzete ebből a szempontból kedvezőbb a régió több országánál, miközben a német és szlovák tárolók töltöttsége jóval alacsonyabb.
A magas árak miatt kevésbé éri meg gázt tárolni
Elsőre furcsának tűnhet, hogy egy ország miért csökkenti a tartalékait, amikor éppen az ellátás bizonytalansága miatt emelkednek az árak.
A válasz a piac működésében keresendő. Ha az európai országok egyszerre próbálják megvásárolni a hiányzó gázt, ugyanazokért az LNG-szállítmányokért versenyeznek az ázsiai vevőkkel, a nagyobb kereslet pedig tovább emelheti az árakat.
Ráadásul a jelenlegi határidős árstruktúra sem feltétlenül ösztönzi a kereskedőket a betárolásra: ha a télre szóló gáz nem elég drága a nyári beszerzéshez képest, a tárolás pénzügyileg kevésbé vonzó.
Ez kellemetlen körforgást eredményez: a magas árak miatt kevésbé éri meg feltölteni a tárolókat, az alacsony készletek viszont újabb áremelkedéstől való félelmet keltenek.
A kompromisszum ára: nagyobb téli kockázat
A holland döntésnek egyértelmű hátulütője is van: a kevesebb betárolt gáz kisebb biztonsági tartalékot jelent egy rendkívül hideg tél vagy újabb geopolitikai sokk esetén.
Az Európai Bizottság ugyanakkor júliusban azt közölte, hogy az uniós tárolók 80 százalékos szintje elegendő lehet a következő tél ellátásának biztosításához, és jelenleg nincs közvetlen ellátásbiztonsági kockázat.
A következő hónapokban ezért három tényező lesz döntő: az időjárás, a globális LNG-kínálat és a közel-keleti konfliktus alakulása.
Ha az LNG-szállítások normalizálódnak, és enyhe ősz, majd tél következik, a mostani magas gázárak gyorsan korrigálhatnak. Egy hideg tél, újabb szállítási fennakadás vagy az ázsiai kereslet erősödése viszont újabb árhullámot indíthat.
Hollandia döntése jól mutatja a dilemmát: ha Európa mindenáron feltölti a tárolókat, azzal tovább növelheti az amúgy is magas árakat. Ha viszont kevesebb gázt tárol, akkor egy hideg tél vagy újabb geopolitikai sokk esetén kisebb lesz a mozgástere.
Európa tehát idén ősszel a biztonság és az ár között próbál egyensúlyozni – miközben egyikből sem engedhet túl sokat.
