Gerevich András: A húspultos fiú
Alig lépett be a körúti kis ABC-be, Gergő szeme rögtön megakadt a húspultban álló srácon. Sosem látta korábban. Nagyon tetszett neki a nyúlánk, mosolygós fiú, a torzonborz fekete fejével és élénkzöld szemével, amibe belelógott a haja, ahogy ott állt a falon csüngő kolbászok előtt, és épp egy idős asszonyt szolgált ki. Megérezhette magán Gergő figyelmét, és visszanézett, egy hosszú pillanatig összeért a tekintetük. Gergő zavarba jött, remegett a keze, ezért inkább üres kézzel és gyors léptekkel sétált ki a boltból. Sosem szemezett még egyetlen sráccal sem ilyen kitartóan.
Kilépett a József körútra, majd elindult hazafelé a Baross utcán a Kálvin tér felé. A Krúdy Gyula utcában laktak ketten az anyjával egy régi bérházban, egy második emeleti gangról nyíló csonka lakásban, aminek csak a belső udvarra nyíltak ablakai. Gergő anyja a szomszédos Vörösmarty Gimnáziumban földrajzot tanított. Apja Münchenben élt, ritkán találkoztak, akkor sem tudott másról beszélni, mint munkáról és pénzről. Gergő szabadon jött-ment tizenhat évesen.
Másnap legalább ötször körbesétálta a tömböt, mire végre bement a boltba. Éjjel alig hunyta le a szemét, és elhatározta, hogy mindenképp visszamegy. Végre belépett. Sokan voltak aznap a boltban. A srác éppen egy vevőt szolgált ki, de egy pillanatra felnézett, és elmosolyodott. Gergő zavarba jött, mint akit rajtakaptak, hogy leselkedik. A tésztás polchoz lépett, majd továbbment a kávék felé. Amikor legközelebb a húspult felé fordult, a fiú már nem nézett rá vissza. Egy kollégája Máténak szólította, ezt elcsípte a beszédfoszlányból. Máté pár évvel lehetett csak nála idősebb.
Gergő ettől a naptól gyakran benézett a boltba, mindig Mátét kereste a tekintetével. A legjobb ruháit vette fel, belőtte a frizuráját, mintha randira menne. Ha Máté bent volt, kedves mosollyal viszonozta Gergő tekintetét, és távoli, halk sziával üdvözölték egymást. Gergő mégsem merte leszólítani.
Elhatározta, hogy nem halogatja tovább. Másnap rögtön odament a húspulthoz. Már amiatt is izgult, hogy a rendelést ki tudja rendesen mondani. Máté a hústömbért nyúlt, és a gépre figyelt, ahogy precízen, grammra pontosan leszeletelte. Rákacsintott. Gergő mintha meg sem hallotta volna, ügyetlenül elfordult, és Máté máris a sorban következőt szólította. Gergő jobb híján beállt a kasszához és fizetett.
Sokszor rendelt nála: sonkát, véres hurkát, szalámit, sajtot. De beálltak mögé, és nem akarta feltartani a sort. Egyszer senki nem állt mögé, mégis attól félt, hogy valamelyik vevő vagy eladó túl közel van. Gyakran szemeztek, mégsem váltottak egy szót sem a rendelésen túl. Szinte közös játékká vált, hogy ki bír hosszabban a másik szemébe nézni.
Pedig a gimnáziumban Gergő elég magabiztos srácnak számított. A Trefortba járt. Sportos volt, sokat maradt benn focizni. A többiekkel eljártak esténként sörözni. Gergő is mindig kitalált valami aktuális kalandot, mindig olyan lányról, akit más nem ismert. Senki nem vonta soha kétségbe. Valójában a lányok nemigen keltették fel az érdeklődését. A szomszéd osztályba járt Ádám, az a srác, aki korábban tetszett neki, de mivel barátnője volt, ez sosem lett több ártatlan plátói érdeklődésnél.
Máté más volt. Kíváncsian fürkészték egymás tekintetét. És semmi jelét nem adta, hogy barátnője lenne. Gergő egyszer megivott egy fél üveg pálinkát vásárlás előtt, hogy megjöjjön a bátorsága. Szédült. Levert egy majonézes flakont az egyik polcról. Máté még véletlenül sem fordult felé. Gergő ebből döbbent rá, milyen részeg is valójában. Egy hónapig vissza se ment.
Egy péntek kora este foci után jött vásárolni két osztálytársával. Gergő kiszámolta, hogy Mátét tizenhét napja nem látta. Másnap többször benézett, reggel vett tejet és tojást, délután cigarettát, és még este is beugrott egy Túró Rudiért. Egy fiatal mosolygós lány állt a húspultban. Kiállta a sort, és kért húsz deka szalámit. Gergő hazafele odaadta a szalámit egy hajléktalannak. Még hónapokkal később is mindennap benézett, de mindig a szőke lány állt a húspultban.
