Olasz hetilap rajzolt címlapokon mutatta be az 1956-os forradalmat
Száz éve a fotó drága és ritka volt, fényképezőgép kevés akadt, és nem lehetett mindenhol ott egy fotóriporter. Az emberek mégis vágytak a szenzációs hírekre, ezért a lapok illusztrált címlapokon mutatták be a fontos eseményeket. A rajzoló gyakran ki sem mozdult műterméből, a kapott hírhez a fantáziáját tette hozzá.
A La Domenica Del Corriere a milánói Corriere della Sera hétvégi melléklete volt, 1899-ben indult és 1989-ig létezett. Az ötvenes-hatvanas években heti egymillió példányban fogyott. A lap első illusztrátora Achille Beltrame festő volt, helyét 1941-ben Walter Molino vette át, aki huszonöt évig festette a cím- és hátlapokat. Molino napjainkban kultikus státuszt élvez a sci-fi- és fantasyrajongók körében.
Fred Lynch, a Rhode Island School of Design professzora szerint Molino a legszörnyűbb helyzetek illusztrátora volt, aki képről képre a káosz és a pusztulás részleteit ábrázolta. Rajzai realisztikusak és filmszerűek, anatómiai pontossággal és bonyolult perspektívákkal. A hétköznapi és a rendkívüli ütközik össze bennük: egy átlagos kisvárosban történik valami szörnyű.
Molino a katasztrófák mestere volt: leszakadt sífelvonó, elszabadult babakocsi, repülőgépből kieső nő, összeütköző kerékpárversenyzők, vonatszerencsétlenség, gyerekszobába behatoló tigris szerepelt a borítókon. Egy 1962-es címlapja a Covid-járvány idején vált újra népszerűvé az interneten: zárt, kupola formájú járművekkel közlekedő embereket ábrázolt.
Molino akkor is a lap fő illusztrátora volt, amikor 1956-ban kitört a magyar forradalom. A La Domenica del Corriere először november 4-én szentelt címlapot a magyar eseményeknek. A rajz valójában a lengyel októbert mutatta be, amely hatással volt a magyar felkelésre. A borító szövege szerint Wrocławban tüntetők tépték le a szovjet zászlót, Budapestről pedig súlyosabb hírek érkeztek a szovjet repülőgépek és páncélosok bevetéséről. Az ötödik oldalon további skiccek jelentek meg: tankok a Szabadság hídon, a Hősök terén tüzelő MiG vadászgép, és a Sztálin szobor ledöntése.
November 11-én már a magyarok voltak a címlapon. Molino alkotása Delacroix A Szabadság vezeti a népet című festményét idézte: egy puskát tartó, szoknyás nő kézigránátot vág egy tankhoz, mögötte lobog a magyar zászló. A képaláírás kiemelte, hogy a magyar trikolór színei megegyeznek az olaszéval, és méltatta a nők szerepét a forradalomban. A hatodik oldalon egy másik rajz győri esetet mutatott be: két felkelő két tejeskannát adott át egy laktanya őrségének, a kannák kétezer szovjet katona gyermekei számára szánt tejet tartalmaztak. Hogy ez valóban megtörtént-e, nem lehet tudni.
November 18-án a lap arról írt, hogy magyarok ezrei menekülnek a szovjetek elől az osztrák határ felé, köztük sok egyedül menő gyermek, nyakukban azonosító adataikkal ellátott táblával. A rajzon szereplő kislány felirata a képaláírás szerint: „Vigyázzanak a lányunkra! A neve Luisa Balogh. Mi maradunk, hogy a szabadságért harcoljunk.”
Utoljára 1956. december 23-án jelentkezett a lap magyar forradalmas borítóval, ezt Rino Ferrari rajzolta. A „Magyar betlehemi jelenet” című képen a felkelők hólepte erdőkben húzzák meg magukat, nők és gyermekek társaságában, és egy szebb karácsonyról álmodnak. A nyolcadik oldalon féloldalas cikk szólt Kocsis Sándorról és Puskás Ferencről, akik valószínűleg nem térnek haza, külföldön folytatják karrierjüket.
A Domenica riválisa, a La Tribuna Illustrata november 25-én közölt forradalmi borítót Vittorio Pisani rajzával. A cikk szerint Szolnokon, Debrecenben és más vidéki városokban polgárok ezreit hurcolták erőszakkal Szibériába marhavagonokban, Cegléden pedig a felkelők kiszabadítottak több vagonnyi magyart. Nem valószínű, hogy november végén ez valóban így megtörtént.
A forradalom után Magyarország lekerült a címlapokról. Walter Molino 1966-ig festette a borítókat, majd otthagyta a lapot. A Corriere a hetvenes évek elejétől felváltva közölt rajzolt és fotós címlapokat, végül 1989 októberében szűnt meg a lap.
